Gelo

Gelwn, a siciliai Gelából, Dinomenes 4 fiának egyike. Először Hippocrates gelai tyrannus testőrségében szolgált, majd vitézségével kiérdemelte a lovassági főnökséget. Hdt. 7, 154. Ura halála után (valószínűleg 491-ben Kr. e.) látszólag Hippocrates fiának védőjeként lépett fel, tényleg azonban magának egyengette a hatalmat. Midőn Syracusaeban a nép és a rabszolgák elűzték a gamorusokat (azaz a gazdagokat) és G. védelmébe fogadva őket vissza akarta vezetni, a fejetlenségre ráunt nép maga nyitotta meg előtte a város kapuit. Erre ide tette át székhelyét, Gelát öcscsére, Hieróra bízván. Rövid idő alatt Sicilia nagyobb részét egyesítette hatalma alatt, melyet még inkább biztosított az által, hogy elvette Damaretét, Theron agrigentumi tyrannus leányát. Fővárosát jelentékenyen megnagyobbította az által, hogy Camarina lakosságát egészen, Geláét nagyobb részben, a meghódított Megarának pedig gazdag polgárait oda telepítette át. A xerxesi háború előestéjén (481/80 telén) a szövetkezett görögök tőle is kértek segélyt. Oly nagy volt már ekkor hatalma, hogy kivánhatta a szövetséges hadak felett a fővezérletet, csak ennek föltétele alatt igérve részvételét. A szövetségesek ebbe természetesen nem egyezhettek bele, s ő valószínűleg így is részt vett volna a nemzeti harczban, de talán épen erre való tekintettel történt az a Diodorus (11, 20) által hitelreméltóan közölt szövetkezés, melynek értelmében a perzsáknak Keleten s a púnoknak Nyugaton kellett a görögökre támadniok. 480 nyarának az elején a carthagói Hamilcar vezérlete alatt 300.000 ember vonult Syracusae ellen. Vezetőjük Anaxilaus, Terillus himerai tyrannusnak Theron által elűzött veje volt. Állítólag magának a salamisi ütközetnek a napján G. Himera mellett szárazon és vizen teljesen szétverte elleneit. Pind. pyth. 1, 146. Hdt. 7, 163. 166. Az az állítás (Hdt. 7, 163), mintha G. intézkedést tett volna, hogy arra az esetre, ha a görögök a perzsáktól legyőzetnének, jelentessék be az utóbbiaknak az ő meghódolása, valószinütlennek látszik, az pedig későbbi szinezésnek, hogy a púnokkal kötött béke egyik pontja az volt, hogy utóbbiak hagyjanak fel az emberáldozatokkal. A szövetségesekkel valamint a legyőzöttekkel szemben gyakorolt szelídsége betetőzte dicsőségét; mint a görögség megmentőjét, népe boldogítóját általános tiszteletben részesítették; népe lelkesedéssel kiáltotta ki királyának. Diod. Sic. 11, 26. 27. Szigetországa nyugodtan élvezte a rend és béke áldásait. Pár évre azonban győzelme után (valószínűleg 478 őszén) vizkorban meghalt, mire mint herost tisztelték. Diod. Sic. 11, 38. Az uralkodásban Hiero követte.