Gentius

GenJioV, GentioV, Illyricum királya és Perseus macedoniai király szövetségese a rómaiak ellen. Mint ifjú került a trónra, bár arra nem igen mutatta magát méltónak. Iszákos és bosszúálló vala, alattvalóit szolgaságban tartotta, öcscsét Platort (avagy Pleuratust) haragból megölte, stb. Pol. 29, 5. Liv. 44, 30. Azonfelül pártját fogta az illyricumi kalózoknak és Perseus királylyal barátságot kötött. Ezzel azonban a rómaiak figyelmét, majd fegyvereit vonta magára, kik Kr. e. 180 és 172-ben Issa sziget követei útján értesűltek G. dolgairól és terveiről és 170-ben 4000 katonát és 8 hajót küldtek a hozzájuk szító illyriai törzsek és szigetek segélyére. Liv. 40, 42. 42, 26. 43, 9. G. mindamellett Perseus királylyal 168-ban véd- és daczszövetséget kötött, M. Perperna meg L. Petilius római követeket Perseus sürgetése folytán letartóztatta (Liv. 44, 27. Plut. Aem. Paul. 13), sőt Pantauchus macedoniai követ tanácsára a rómaiakhoz hű Bassaniát is megrohanta, Dyrrhachium s Apollonia partvidékét pedig hajói által pusztíttatta. Liv. 44, 30. Erre a rómaiak L. Anicius praetor vezérlete alatt hadat küldtek ellene, a ki 30 nap alatt előbb G. flottáját, majd hadseregét megverte és G.-t magát Scodrában megadásra kényszerítette, mire őt családostól Romába küldötte. Liv. 44, 30–32. A senatus G.-t mint fogolyt előbb Spoletium majd Iguvium lakóira bízta, Illyricumot pedig egyelőre szabadnak, de nemsokára római provinciának nyilvánította. Liv. 45, 26. 43. Plut. Aem. Paul. 29. – A herba Gentiana tőle vette nevét. Plin. 25, 7.