Alcman

’Alkman (dór alak = ’Alkmaiwn), görög lyrikus költő, valószínüleg lydus eredetü (sardesi), kit a spartaiak hivatalosan magukhoz hivtak (Aelian. V. H. 12, 50) s ezért némelyek spartainak mondják. Az is lehet, hogy rabszolgaként került Spartába, Agesidas házába, ki később felszabadította. Mely időben élt, nem tudni bizonyosan, mindenesetre a Kr. e. VII. század közepe táján volt élete javában. Különösen partheniákat (hajadonok kardalai), hymnusokat, paeanokat, hyporchemákat, prosodiákat és szerelmi dalokat irt változatos versformákban és ős-eredeti költői tehetsgégel, ó-laconi dór dialectusban, melynek nyerseségét azonban epikus és aeol alakokkal enyhítette. Spartában az államtól elismert énekmester volt. A régiek a dór kardal megteremtőjét tisztelték benne s az alexandriai critikusok költői canonjuk élére helyezték az ő nevét. 6 könyvre terjedő költeményeiből csak egy kevés jelentéktelen töredék maradt fenn. E töredékeket először Welcker gyüjtötte össze (Giessen 1815), ezekhez járult 1855-ben egy igen becses töredék, melyet Mariette egy aegyptusi papyruson talált (most Párisban van). Összes töredékei találhatók Bergknél: poet. lyr. Graeci III, 14. l. L. Flach. Gesch. d. griech. Lyrik 300–316. Magyar fordítása Fabrichictól 1804 (l. Pindarus alatt). Értekezés Hóman Ottó: Alkman (Phil. Közl. 1872).