Germanicus Caesar

Nero Claudius Drususnak és Antonia Minornak, M. Antonius triumvir leányának fia, született 25. Kr. e. máj. 15. A Germanicus nevet atyjától kapta tanácshatározat folytán. Augustus igen kedvelte s Tiberiusszal adoptáltatta. Suet. Tib. 15. 52. tac. ann. 1, 3. Dio Cass. 55, 13. És G. nem volt érdemetlen a császári kegyre; 5 évvel a törvényszabta idő előtt quaestor lett s e minőségében Kr. u. 7–9-ben Tiberius oldalán annyira kitüntette magát a pannoniai hadjáratban, hogy triumphust kapott és nemsokára megnyerte a praetori méltóságot. 11-ben, a Varus-féle nagy veszteség után Tiberiusszal Germaniába ment, de már a következő évben (12) visszatért Romába és átvette a consuli hivatalt. Dio Cass. 56, 26. Mint consul jól értette, hogyan lehet a nép kegyét a vádlottak védelmezése s játékok rendezése által megnyerni. 13-ban újból Germaniába ment a Rajna mellé. Augustus halálhirére a legiók császárrá kiáltották ki (14), de nemes és bátor fellépésével kivívta, hogy ismét visszatértek a császár (Tiberius) zászlója mellé. Dio Cass. 57, 3 skk. Vell. pat. 2, 123. 125. Tac. ann. 1, 31. 35. Zonar. 11, 1. A következő években újabb győzelmes háborúkat viselt, átkelt a Rajnán két izben is, megverte a germánokat Arminius vezetése alatt, eltemette a Varus hadjáratában elesetteket s visszaszerezte az akkor elveszett hadi jelvényeket, sőt átment a Visurgison is mindenütt sikeresen küzdve s a legnagyobb rendben tért vissza ismét a Rajna mellé. Tac. ann. 1, 49. 55. 57. 2, 6–25. Suet. Cal. 3. Dio Cass. 57, 18. Ekkor azonban Tiberius féltékenységből visszahívta; visszatért tehát Romába s fényes diadalmenetet tartott, melyben Arminius felesége s kis fia is a foglyok közt voltak. Tac. ann. 2, 26. 41. Strab. 7, 291. 17-ben az ázsiai ügyek rendezésére küldötte Tiberius, de mivel nem nagyon bízott benne, melléje adta ellenőrül Cn. Pisót. Tac. ann. 2, 69. G. bejárta Görögországot, Thraciát, mindenütt rendet csinálva a provinciákban. Tac. ann. 2, 43. Vell. Pat. 2, 129. Midőn Aegyptusból visszatérőben volt, Syriában hirtelen rosszul lett s még azon év octoberében meghalt (19. Kr. u.). Közönséges vélemény szerint Piso mérgeztette meg (Tiberius tudtával); Pisót Romába meg is idézték, de a vizsgálat befejezése előtt öngyilkos lett és így nem lehetett kideríteni semmit. Tac. ann. 2, 82. 3, 11. Suet. Cal. 1. Plin. 11, 37, 187. G. nemes jellemű, vitéz katona s irodalmilag is képzett ember volt. Dicsérik szónoki tehetségét. Irt latin és görög epigrammákat, sőt vígjátékokat is. Latinra fordította Aratus phaenomena cz. tankölteményét. Suet. Cal .3. Ov. ex Pont. 4, 8, 165. E fordítást általában igen dicsérik (egy darabig Domitianusnak tulajdonították). Kiadásai közül megemlíthetők az Orellié (1831) és Breysigé (Berlin, 1867). V. ö. általában Zingerle, De Germ. Trient. 1867. Ribáry, Tiberius kora, Bpest, 1876. Höfer, Der Feldzug des Germ. Bernburg, 1884.