Getae

Getai, thraciai nép, mely a Haemustól Északra a Dunáig, később a Duna bal partján is lakott. Először Herodotus (4, 93–96) említi őket. Darius a scythák ellen vonulva legyőzte a getákat, a kik azután seregéhez csatlakoztak (515 Kr. e.). Az ötödik században az odrysák birodalmának voltak alávetve; Thucydides elbeszéli, hogy Sitalces, az odrysák királya, őket is felszólította a Macedonia elleni háborúban (429. Kr. e.) való részvételre (2 ,96). A 4. században macedoniai Fülöppel szövetséget kötnek (Jordanes 10), Nagy Sándor a triballusok ellen hadakozva, őket is meg akarja támadni, de a megjelenésekor megfutamodnak. Arrian. 1, 4. Halála után Lysimachus ellen kell küzdeniök. A Kr. e. első század közepén Boerebistas király vallási és politikai intézményeivel ujjáalkotja a geták birodalmát; bukása után, Octavianus negyedik consulsága idejében, M. Crassus viselt ellenük hódító hadjáratot. A görög és római írók a geták nevét gyakran a dacusokéval együtt említik, sőt azonosaknak is tartják a két népet, a minthogy Strabo is azt mondja, hogy egyazon nyelvet beszélik (p. 305). Ujabban Müllenhoff (Geten, Ersch u. Gruber: Encycl. 1, 64, 448 sk. l. és Deutsche Alterthumskunde 3, 125) a két nép különböző voltát mutatta ki. Még helytelenebb a getáknak a gótokkal való azonosítása, a mint azt már régi íróknál (pl. Jordanesnél) találjuk; újabban Grimm Jakab vitatta emez azonosságot (Gesch. d. d. Spr. 9. fej.), de – a mint ugyancsak Müllenhoff kifejtette (D. Alterthumsk. 3, 162) – tarthatatlan okoskodással. V. ö. Fröhlich Róbert, A géták, Phil. Közl. 10, 11.