Gorgo, Gorgók

Gorgw. Homerus még csak egy G.-t ismer, annak is csupán a fejét (Gorgeih cejalh), mely a Hades legrettentőbb rémeinek egyike, s melyet Zeus ép azért pajzsára tűz, hogy ellenségeit már puszta látásával is ijedtségbe ejtse. Hom. Od. 11, 634. 5, 741. 8, 349. A későbbi irók (de Hesiodus is. Theog. 274 skk.) már a teljes G.-ról is megemlékeznek, egy rettentő nőnemű szörnyetegről, mely nevét borzasztó ordításáról vette; ugyancsak Hesiodusnál (Theog. 270) három G. fordul elő; nevezetesen: Stheno (a hatalmas), Euryale (a messzire ugró) és a halandó Medusa (az uralkodó), a kit magával a Homerus által említett G.-val azonosnak vett a mythikus genealogia. Valamennyi G. gyermeke volt Phorcysnak és Cetónak (azért ForicideV). A földnek nyugati végén laknak, túl az Oceanuson, a Hesperidák kertjének közelében; arczuk rettentő, kerek, tompaorrú, dühtől kipirúlt; fejükön érczfürtök, melyek közé kígyók csavarodnak; szájuk tele van hosszú, fehéren fénylő disznófogakkal; szemök dühtől villámló és nagyra nyilt, a kire rávetik, az elébb megmerevedik, utóbb kővé válik. Ezt az alakot az archaistikus művészet is magáévá tette, míg a későbbi művészek az összes G.-kat, de különösen Medusát, ifjú leányok képében ábrázolták (szép typus), hol nyugodt arczkifejezéssel (Medusa Rondanini a müncheni glyptothekában, 407. á.), hol pathetikus alakban (fájdalomtól megkövülten, berlini cameo). Általában Medusa alakja nemcsak a művészetben, de a genealogiában is kiválik a G.-k közül. Ő hozzá közeledik szerelmi fölgerjedésében Posidon és vele nemzi Chrysaort (Geryonesnek és Echidnának atyját, Hes. Theog. 287) és Pegasust, a kik, midőn Perseus (l. ezt) a G. fejét leüti, a magasra felszökellő vértől támadnak. A G. testvérei a Graeák Graiai), a vénség megszemélyesítései, Hesiodusnál (Theog. 270) még csak ketten vannak: Pephredo és Enyo. Széparczuak, de születésük óta őszfürtűek. Később (Pherecydesnél, Schol. Apollon. Rhod. 4, 1515) még egy harmadik járul hozzájuk, a rettenetes Dino (Deinw). Aeschylus szerint (Prom. 793) hattyútestűek, csak egy közös szemök és egy közös foguk van, a G.-kat őrzik (l. Empusa) és Cisthene táján laknak (Liybában), hová sem a nap nem süt, sem a hold nem világít. A művészet csakis Perseusszal egyetemben foglalkozott velök (etruriai tükrökön stb.). V. ö. a szakszótárnak czikkein kívül: Roscher, Gorgonen u. Verwandtes (Leipzig, 1879). Lewezow, Über die Entwicklung des G.-ideals (akad. értekezés, Berlin, 1832). Six, De Gorgone (Amsterdam, 1885).