TARTALOMH

Hajózás

navigatio, nautilia. A görög népnél a tenger oly nagy szerepet játszott mint például mai napság Angliában. Maga a hajózás és a mi ezzel összefügg, a hajóépítés, a görögöknél már ősrégi időben ki volt fejlődve. A homerusi hajó szerkezetét eléggé ismerjük. A hajónak dereka vagy gerincze volt a tropiV (carina) és e fölött huzódott végig az úgynevezett steirh, vagyis egy gerenda, mely a hajó elején fölfelé volt görbítve. Ebből a gerinczgerendából emelkedtek ki a bordák druocoi (costae), melyek a hajó közepén nem voltak olyan hosszúak, mint a hajó elején és végén. A bordák felső végét érintették és szilárdan összekapcsolták az ephgcenideV nevű fedélgerendák; a hajó fedélzetét egy fűzfavesszőből készült fonadék képezte. Természetesen nagyon fontos volt, hogy a hajónak mindkét oldala teljesen egyforma legyen, a sűrűn előforduló aisai és amjeilsai jelzők is erre vallanak. A gerinczgerenda fölött állott az árboczfa talpa (mesdhn), valamivel magasabban feküdt egy szélesebb gerenda (istopedh), melyen keresztül volt dugva az árboczfa (istoV, malus). A istopedh fölött két-két borda között keresztben feküdtek gerendák, melyek a hajó közepén az evező padokat alkották. Ezeknek neve zugon (jugum) volt, és a hajó közepén nem is volt külön fedélzet. A hajó élén és hátsó részén széles deszkák (sanideV) terültek el és ezek képezték a fedélzetet (ta icpia). A hajó belső testének neve antloV volt; a hajó orrát vagy elejét alkotó él arra szolgált, hogy a hajó mentül könnyebben szelhesse a hullámokat. A hajó orra (prwra, prora) rendszerint pirosra volt festve, innen van az állandó jelző mltopargoV, a mi annyi mint pirosorczájú. A hajó hátsó része (prumnh, puppis) kerek alakú és jóval magasabb volt, mint az eleje. A kormányzó készülék is itt volt elhelyezve. a hajó alját kövekkel és fadarabokkal rakták tele, innen az uhl név. A cuanprwpoV és melaina jelzők a mellett látszanak bizonyítani, hogy az egész hajót fekete anyaggal, talán szurokkal vagy kátránynyal kenték be. Ha a hajó kikötött, akkor az árboczfát lebocsátották és egy villa alakú készülékre (istodoch) tették. Az árboczfa felső végén keresztben voltak elhelyezve a vitorlarúdak (ewpicria, antennae), melyeket bőrszíjjal vagy babylusszal kötöttek hozzá. A vitorla (velum) görög neve istion vagy speiron volt. Valószinű, hogy a régi, kezdetleges hajón csak egy vitorla volt kifeszítve; ha kedvezőtlen szél fújt, akkor összegöngyölítették. A különféle köteleknek gyűjtőneve opla vagy peisrata volt, a horgonyköteleket prumunsia-nak nevezték; a protonoi név alatt azt a két erős kötelet értették, melyek az árboczfa tetejét összekapcsolták a hajó két oldalával; az epitonoV nevű vékonyabb kötél arra szolgált, hogy a vitorlarúdat az árboczfához lehessen kapcsolni. Ezeken kívül volt még a calwV vagy boeuV nevű kötél a vitorla igazítására, továbbá a uperh, melynek segítségével a vitorlát meg lehetett fordítani, úgyszintén a podeV a vitorla alján, melyek lenn a hajó fedélzetéhez voltak erősítve. A kormány (gubernaculum) görög nevei phdalion vagy oihion, néha oiax, még ritkábban ejulcaion, a mi körülbelül annyit jelent, mint a magyar uszály. A kormányosnak (cubernhthV, gubernator) rendszerint segítő társa volt, a ki a hajó élén állott, neve prwrathV (proterata) volt. A celeusthV (horator vagy pausarius) a kormányos utasítása szerint rendelkezett az evezősökkel, hogy ezek egyenletesen dolgozzanak vagy esetleg rövid időre abba hagyják a munkát. Az evező (eretmoV, remus) fogójának neve prdon vagy prdoV volt. Homerusnál (Od. 9, 322) szó van egy húszevezős hajóról. A rúdat, melylyel induláskor a hajót a parttól ellökték, contoV-nak nevezték, a horgonyt egyszerű kövek (eunai) pótolták, melyeket a hajó orránál kötelek segítségével a mélységbe eresztettek. A hajó teste fenyőfából, néha nyár- és kőrisfából készült. A hajóácsoláshoz szükséges eszközök nevei olvashatók az Odyssea 5. énekében (234 skk.). A fejsze és balta oceparnon, a furó tepetron, a zsinórmérték staJuh és a fa-szegek gomjoi. A 419. á. a Homerus-korabeli hajót mutatja, melynek részei a következők: a–a: steirh, a hajófenék főgerincze, részben a hajóorré is, b–b: toicoV vagy ephgcenideV, a külső oldaldeszkák. c: prwrh, a hajó orra, előrésze (prora.) d: prmnh h, a hajó fara, tatja. e: ajlaston, corumba, a hajó hátulján, tatján levő gombdísz f: mesodmh, a keresztgerenda. g–g: zuga, ta, a hajó keresztgerendái, melyek evezőpadokul szolgáltak. h–h: clhiV, idoV, h, a kiálló farészek a hajó felső bordáján, melyekhez az evezőket kötötték. i–i istoV, ó, az árboczfa, k–k: epicrion, a vitorlarúd fent. l: iotion, a vitorlavászon; a homerusi hajónak csak egy vitorlája volt. m–m: protonoi, az előalattságok. n–n: epitonoV, a tatkötél. o–o: uperai, a vitorlatartó kötelek. p–p: caloi, a vitorla felhuzására szolgáló kötelek. q–q: podeV, a talpkötelek. r–r: prhdalion, a kormány. s: az oihion, a hajó kormányának nyele. t: ejolcaion, a kormánylapát. u: eretimon, az evezőlapát. v: cwth, az evező nyele és alul a phdon, az evező lapátja. x: proumnhsia, a farkötelek, melyeknél fogva a hajót farral parthoz kötötték. y: desmoV, o, a horgonykötél. z: icria prumnhV, a hajó tatját fedődeszkák. A 420. á. a hajó keresztmetszete, a következő részekkel: a tropiV. b: steiph. c: istopedh, az árboczfogó. d: icria. e: stamineV. f: zugon. g: mestodmh. h: istoV. i: JrmnuV, uoV, ó, az evező-pad vagy a révészzsámoly, melybe az evező lábát megfeszítette. k: icpria. A 421. á. az árbocztartót (mesodmh) tünteti fel. A 422. ábrán Odysseus tutaját (v. ö. különösen az Odyssea 5. énekét) látjuk, melynek részei ezek: 1: steira (steiroV), a csónak elején az orrgerincz. 2: tropiV, a hajó talpa, alsó gerincze. 3–3: stamineV, a hajóbordák, melyek hajlítva fölfelé állottak. 4–4: ephgcenideV, a külső oldaldeszkák. 5–5: icria, ta, a csónak két-két orrát fedő deszkák, fedélzet, mely azonban nem az egész hajót födte, hanem csak két végét. A 419–422. ábrák modern reconstructiók, a 423. á. antik hajót szemléltet pompeji falfestmény után. Egy jól felszerelt hadihajó a következő részekből állott: A hajó előrésze (prowra, prora, 424. á., pompeji falikép után); a hajó hátsó része, fara (prumnh, puppis, 425. á., modern restauratio); a hajó hátsó részén (prumnh) levő kiálló csúcs neve ajlaston (latinos alakja aplustre), melyet rendesen istenek és hősök képei diszítettek. A hátsó és előrésze között volt a cutoV (testudo), a fedélzetet catastrwma-nak (tabulatum) hívták. A hajó érczorra emboloV (rostrum), az előrészen levő nyilasok osJalmoi, a hajó felső karimája trajhx, az evezőpadok edra cwpwn, a fedélzet padozata icria, a fából készült evező szerkezet alkotó részei sceh xulina entelh, maga az evezőkészülék tarros vagy tarsoV, a kormányevezők phdalia cunernhthV igazgatta a hajót, 426. á.), a létrák chimacideV vagy apobaJrai nevet viselték. A hajónak a parttól való eltaszítására és a tenger mélységének megmérésére szolgáltak a contoi nevű rúdak; megemlítendők még az árboczfa támasztékai parastatai, az árboczfa istoV, a vitorlarúdak ceraiai, a hajó elejétől a végéig érő kötelek upozwmata, a vitorlák istia, különféle kötelek és alattság topeia vagy scoinia, a vitorlarúd vékonyabb kötelei ceroucoi, a fedélzetet védő takarók pararrumata, a horgony agcura. Legközönségesebbek voltak régebbi időkben a kétoldalt ülő evezősök száma szerint eicsoroi-, triacontoroi-, penthcontoroi (427. á.) vagy ecatontoroi-nak nevezett (20, 30, 50, 100 evezős) alacsony hadihajók. Leggyakrabban három sorban ülő evezősökkel biró hadihajókról (trihreiV, triemes, 428. á.; a 429. á. a három sorban levő evezők elhelyezését [i. i. i.], a 430. á. az evezősök ülésrendjét mutatja) történik említés. A rómaiak természetesen a hajózás és hajóépítés terén is a görögök tanítványai voltak. Polybius történetíró leirása szerint a rómaiak az első pún háborúban ötsoros evezős hajókkal rendelkeztek, úgyhogy háromszáz evezős és százhusz tengerész katona volt rajtuk. Elvétve még nagyobb számról is történik említés. A hadihajók legénysége a nautai uphretai és a tengerész-katonák epibatai (classiarii). A triemes alsó sorát JalamoV -nak hívták, innen az itteni evezősök neve dalamitai vagy Jalamioi; a középső sor neve egyszerűen zugitai vagy zugioi; a megfelelő evezősök a zugitai vagy zugioi; a felső sor JranoV, az evezősök Jranitai. A rómaiak hadóhajói nagyjában épen úgy voltak fölszerelve, mint a görögökéi. A második samnita háborúban (Kr. e. 311) szerepelnek a naves longae vagy naves militares, hatalmas, hosszú hadihajók. A naves actuariae könnyebb hajók voltak, melyeket gyorsan lehetett kezelni. Ismeretesek voltak a naves Liburnicae (l. Liburnae). A naves praetoriae alatt kell érteni a fővezér hajóját, melyet bibor lobogójáról (vexillum purpureum) könnyen fel lehetett ismerni. Az ellenség vagy a tengerpart kifürkészésére szolgáltak a naves speculatoriae nevű kémlelőhajók. A teherhajók naves onerariae vagy mercatoriae (kereskedőhajók) vagy frumentariae (gabonaszállító hajók) név alatt említtetnek. A naves orariae csak partmenti hajózásra szolgáltak, a kis vitorlás hajók (naves tab lariae) a posta szolgálatában állottak. A kisebbfajta hajók latin neve celoces, lembi és phaseli (l. Phaselis). A hajógyárak neve necria, navalia. Romában két gyár volt. Az antik népek hajózását a legbehatóbban ismerteti Breusing, Die Nautik der Alten (1886) és Lübeck, Das Seewesen der Griechen und Römer (1890) czímű munkája.

PR. J.

419. Homerus korabeli hajó.

419. Homerus korabeli hajó.

420. A hajó keresztmetszete.

420. A hajó keresztmetszete.

421. Árbocztartó.

421. Árbocztartó.

422. Odysseus tutajának részei.

422. Odysseus tutajának részei.

423. Az Argonauták hajója (pompeji falfestmény).

423. Az Argonauták hajója (pompeji falfestmény).

424. Prora (pompeji kép után).

424. Prora (pompeji kép után).

425. Puppis (restauratio).

425. Puppis (restauratio).

426. Gubernator (antik relief után).

426. Gubernator (antik relief után).

427. PenthcontoroV (vázakép).

427. PenthcontoroV (vázakép).

428. Triremis.

428. Triremis.

429. Triremis. Oldalnézet.

429. Triremis. Oldalnézet.

430. Triremis. Keresztmetszet.

430. Triremis. Keresztmetszet.