Heliodorus

’HliodwroV. – 1. Utazó földrajzíró (azért ó perihghthV) és archaeologus Atheaneből a Kr. e. 2. századból, a ki az athenaei Acropolisról és az athenaei fogadalmi emlékekről írt egy nagy munkát 15 könyvben pontosan nem ismeretes czímen. Alkalmi grammatikus idézetektől eltekintve Athenaeus őrzött meg belőle nehány fragmentumot (9, 406C). Munkája az idősebb Plinius egyik főforrását képezte. – 2. Jeles metrikus, e téren Hephaestiónak elődje, tehát a metrika egyik megalapítója. A régibb felfogás (Bergk, Ritschl) azzal a rhetor Heliodorusszal, Graecorum longe doctissimusszal azonosította, a ki Horatiust 37-ben Kr. e. brundusiumi útján elkisérte (sat. 1, 5, 2), de az újabb kutatók szerint a dolog nem valószínű (v. ö. O. Hense, Heliodorische Untersuchungen, 1870). Működésének nyomait a ránk maradt aristophanesi scholiumokban manapság is megtaláljuk; ugyanis ott a metrikai megjegyzések javarészt az ő cwlometria ’AristojaneioV-ára utalnak vissza (v. ö. Thiemann, Heliodori colometriae Aristophanae quantum superest etc. 1869). Metrikai elmélete a latin metrikusoktól átvéve élt tovább. – 3. C. Avidius Heliodorus, Syriából származó rhetor, a ki Hadrianus császár alatt az udvari titkár szerepét vitte, s a ki Antoninus Pius alatt Aegyptus praefectusa lett. Avidius Cassiusnak, a 175. év híres usurpatorának, atyja volt. V. ö. Pauly-Wissowa, Avidius 3. – 4. Regényíró, a ránk maradt és 10 könyvre osztott suntagma twn peri Oeagenhn kai Caricleian AiJiopicwn szerzője. Személyéről csak az látszik bizonyosnak, a mit munkája végén maga mond el magáról: sunetaxe anhr Foinix’ EmhsanoV twn aj’ ’Hliou genoV Oedosiou paiV ’HliodwroV. E szerint a syriai Emesából származott, phoeniciai eredetű volt, s családja a phoeniciai napcultus szolgálatában álló papcsalád lehetett. Egy Kr. u. az 5. században élő egyháztörténész, Socrates (his. eccl. 5, 22, 51) azt állítja ugyan, hogy a thessaliai Triccának püspöke készítette a nevezett regényt fiatal korában; de Rohde (Griech. Roman) nem hisz ez állítás valódiságában s így Socrates szavaiból csak az az egy következik szükségkép, hogy Socrates az 5. században Heliodorus regényét már ismerte. Maga a mű érdekesen írja le az aethiopiai királyleánynak Charicleának és a szép thessaliai Theagenesnek kalandos szerelmi történetét, azt a sok viszontagságot, melylyel meg kell küzdeniök, míg egymáséi lehetnek. De azért a munkának mind nyelvezetén mind erkölcsi felfogásán visszatükrözik a szerző semita eredete (Christ, Gesch. der gr. Litt 604). Kiadások: Bennünket magyarokat közelről érintő körülmény, hogy a regénynek első kiadását Vincentius Opsopoeus Baselben 1534. azon kézirat nyomán készítette, melyet egy katona a budavári Corvina-könyvtárnak 1526-iki fosztogatása alkalmából vitt el magával. Ujabban kiadták az Erotici scriptores Garaeci gyűjteményében Hercher, 1858. Továbbá: Hirschig, Le Pas Lepaume et Boissonade, Paris, 1856. Külön kiadásban: Koraës, Paris, 1804. Bekker, Leipzig, 1855. Németre Götting (1822) és Jacobs (1837) fordították; «magyar fordítása még a testőrkorszakból való». Magyarúl értekezik róla Ring Mihály, A görög regényről, Budapest, 1877.