Heliogabalus, Elagabalus

’HliogabaloV, római császár, voltaképen Varius Avitus Bassianus, gy Julia Soaemias nevű antiochiai nő fia, Caracalla császár nagynénjének Julia Maesának unokája. Caracalla gyilkosa s utóda, Macrinus elődjének családját a syriai Emesába száműzte, a hol H. atyja azelőtt a napisten papjaként működött s nagy tekintélynek örvendett volt. Most a 14 éves, csodaszép H. is beállott papnak és El Gabel istenség után Elagabalusnak nevezte magát. A környékbeli falusi nép és katonaság csakhamar megkedvelte a szép ifjút s azt beszélték, hogy H. tulajdonképen Caracalla fia, H. nagyvravágyó és ravasz nagyanyja kapott e mende-mondán és jó szóval és pénzzel a katonák sorában hiveket toborzott, kik elvégre H.-t Kr. u. 218. máj. 16-án császárnak kiáltották ki. H .erre M. Aurelius Antoninus néven felvette a császári méltóságot és Macrinus ellen indult, kit katonái Antiochia közelében legyőztek, mire egy áruló helytartó őt H.-nak kiszolgáltatta, a ki őt híveivel együtt kivégeztette. Diadaláról az új császár a senatusnak is küldött jelentést, melylyel egyébiránt keveset törődött. Miután egy ideig Nicomediában időzött, Romába indult, hol a kormányt nagyanyjára bízva, azzal érte be, hogy a napisten cultusát meghonosítá és annak templomokat emelt; máskülönben ő és környezte is az őrültséggel határos kicsapongó s pazarló életet folytatott, mig rokonai pénzért adták el a főbb méltóságokat. E leirhatatlan pereputty-kormány rövid idő alatt még a katonák rokonszenvét is eljátszotta, a kik H.-t arra kényszerítették, hogy unokaöcscsét, Alexander Severust utódának fogadja. Midőn pedig H. annak életére tört, katonái őt, családját és tanácsadóit megölték (222). Életét megírta Aelius Lampridius. V. ö. Herodian. 4, 12 sk. 5, 1 sk. Dio Cass. 78, 31 sk. 79, 3 skk. Zon. 12, 13 skk. Schiller Herm., Geschichte der röm. Kaiserzeit 1, 2, 759.