Hét bölcs

sapientes septem, oi epta sojoi, azon ókori görög férfiak elnevezése, a kikben egész környezetük nem csupán az erkölcsi tartalmat és élettapasztalatot bámulta, hanem egyszersmind azt a szellemi ügyességet és csattanós, talpraesett elmebeli élt, melylyel többi tulajdonságaikat érvényesíteni tudták. Cic. de or. 3, 34. Innen van, hogy fölváltva emelik ki hol politikai hol költői tevékenységöket. Pittacus Lesbosban, Solon, Cleobulus Rhodus szigetén, Periander Corinthusban valamennyien vagy uralkodók vagy törvényhozók, vagy mind a kettő egy személyben; Chilon ephorus volt Spartában, miletusi Thales és prienei Bias mint királyoknak és népeknek tanácsadói jelennek meg előttünk. Amaz nagyban hozzájárult az iónok szövetségének megalakulásához, emez Croesus királyt lebeszélte arról a tervről, hogy a görög szigetek ellen hadat indítson, az iónoknak pedig azt tanácsolta, hogy a perzsák támadásai elől Sardiniába vonuljanak. Hdt. 1, 27, 170. – A hét bölcs nevét a hagyomány korántsem adja elő egyezőleg. Valamennyi forrásban teljesen egyformán csak 4 nevet találunk: Thalest, Biast, Pittacust és Solont. Diogenes, Laërtius (1, 13, 41) a fentebb említett 7 néven kívül még ide sorolja a következőket: Myson, Anacharsis, Acusilaus, Epimenides, Leophantus, Pherecydes, Aristodemus, Pythagoras, hermionei Lasus és Anaxagoras. Ha még ide veszszük a szintén felvett Pamphilust és Pisistratust, nemkülönben Linust, Orpheust és Epicharmust, 22 férfiút kapunk a legkülönbözőbb időkből, valamennyit úgy, hogy méltóknak tartattak rá, mikép a h. b. sorában említtessenek. Csaknem ugyanolyan eltérést tapasztalunk azon elmés mondások szerzősége dolgában, melyeket a h. b.-nek tulajdonítottak. Mindamellett túlnyomólag így származtatják tőlük a következő mondásokat: Pittacus mondása cairon gnwVi (élj az idővel), Soloné uhden agan (mindent módjával), Cleobulusé uetron ariston (tarts mértéket), Perianderé muelethy to pan (fontolj meg mindent), Chiloné gnwJi seauton (ismerd meg tenmagadat), Thalesé eggua, para d’ath (kezesség bajt okoz), Biasé oi pleiouV cacoi (sok szakács elsózza a levest). Mindezek a mondások inkább a gyakorlati élettapasztalatot igyekeznek érvényesíteni, semhogy bennök rendszeres bölcseleti tudást látnánk. Aránylag legközelebb állanak még a gnomikus költészethez (l. ezt), noha a bennök nyilatkozó felfogás részben már a bölcseleti szellemnek lassú ébredését jelzi. V. ö. Zeller, Philosophie der Griechen, 1, 1, 110–112. Hiller, Die litterarische Thätigkeit der sieben Weisen (Rh. Mus. 33). Bohren, De septem sapientibus (Bonn, 1867). A sententiákat kiadták Orelli (Opuscula Graecorum sententiosa et moralia) és Mullach (Fragm. philosophorum Graec. Paris, 1860).