’Oplitai

nehéz fegyverzetű gyalog katonák a görög hadseregben. A hős korban még csak jelentéktelen mellékneve volt a nemeseknek vagy fejedelmeknek. De a dór vándorlás után változott a görög sereg szervezete, úgy hogy a hopliták nemcsak fő részét tették a hadseregnek, hanem tulajdonképen ők alkották minden állam hadseregét, melynek a más fajta katonák, mint pl. a lovasság, vagy könnyű fegyverzetű gyalogság, csak járulékait képezték, s egyes hadműveleteket végeztek ugyan, de a csatát mindig a hopliták harcza döntötte el. A hőskor magánharczaival ellentétben most egy tömegben harczolt a hoplitasereg, zárt phalanxszá egyesülve, mely többnyire 8 ember mélységü volt s tömött soraival egyenlő lépésben a harczi zene ütemei mellett nyomulva előre áttör az ellenség sorain, vagy mint erős fal fogja fel támadásait. A hoplitasereg fegyverzete, mely nagyrészt egyezett a homerusi hősök nehéz fegyverzetével, csak a közeli harczra volt számítva s védő és támadó fegyverzetből állott. A védő fegyverzethez tartoztak: a tarajos érczsisak (cranoV), mely homlok- és oldalernyőivel az arczot hátulsó nyulványával pedig a nyakszirtet is védte, súlya 2 kgr. körül volt; a csattokkal összeillesztett s két érczlemezből álló mellvért (Jwrax), mely a harczos felső testét a vállaktól derékig elől és hátul egyaránt védte, testhez álló a 8–9 kgr. súlyú volt; a tojásdad alakú domború s kívül érczlemezekkel boríottt paizs (aspiV), mely a hoplita egész testét fedezte s melyet a belső falán levő szíjjnál és fogantyúnál fogva a harczos balkarján viselt, súlya 14–15 kgr. volt; a lábvért (cnhmiV), mely domború érczlemezével az egész lábszár elejét beborította s párja 4–5 kgr. súlyú volt. Támadó fegyvereik voltak: a 2–3 méter hosszú s ugyannanyi kgr. súlyú lándzsa (doru), melyet csupán döfésre és szúrásra használtak, továbbá a kétélű egyenes rövid kard (xijoV), mely a hoplita bal oldalán függött a jobb vállra akasztott szíjjon. Az egész fegyverzet (panoplia) súlya mintegy 35 kgr. volt s ezt a harczban természetesen magának kellett a hoplitának emelni, de utazás alkalmával egy részét szolgája vitte (l. ’ĄpaspisthV) s neki magának csak mintegy 20 kg. maradt. A fölszerelés egyformaságára, kivált a polgári hadsereg idejében a görögök nem igen törekedtek, ezért a védő fegyverzet alakja és diszítése többféle volt; legnagyobb egyformaságot találunk a spartai hoplitaseregben, mely vörös kabátjával, tojásdad sisakjával és embermagasságú paizsával eléggé egységes képet mutatott, paizsa is mindnyájának lambdával (L) volt jelölve. A hoplitasereg szervezetéről és tagozásáról l. Exercitus, I és Phalanx. A Fülöp által szervezett macedoniai sereg is a hoplitaphalanxra volt alapítva, melyet Macedonia szabad, de nem nemes polgárai, az ú. n. pezetairoi alkottak. Fegyverzetök volt: kis kerek paizs, ércz borította bőrvért, kerek süveg, lábvért, rövid kard és a 4,5–5,5 méter hosszú lándzsa: a macedoniai sarissa, melyet két kézre fogtak és szintén csak döfésre használtak.