Iamus

’IamoV («ibolyábandús», mert csecsemő korában virító ibolya között fekve találták), híres jós és tisztán látó (clairvoyant). Atyja Apollo volt, anyja Euadne, a ki viszont Phosidontól és Pitanától, Eurotas leányától származott. maga I. ősapja és törzsökös őse volt az Iamidáknak, annak a híres papi nemzetségnek, mely az olympiai Zeus oltárát gondozta. Paus. 6, 2, 3. Egész élete gazdag mythikus részletekben. Mi több, anyjáé is. Pitana ugyanis, midőn Euadne nevű leánya született, ezt elrentendő az arcadiai Aepytusra bízta, a ki Phaesanában lakott az Alpheus mellett. Euadne itt nevelkedett, de bár sűrű berkekben élt, Apollo szerelmes tekintete mégis megakadt rajta és e szerelem gyümölcse I. volt. Anyja szégyelte ballépését s az ujszülött csecsemőt magára hagyta, de az sitenek gondoskodtak róla és két kigyó csodálatos módon mézzel táplálta. Ágyát virágzó ibolya közé vetették és ott akadt reá édes anyja, a ki fiacskáját erről a virágról nevezte el (l. fent). Aepytus, a ki a gyermekre nézve kérdést intézett a delphibeli jóshelyhez, azt a választ kapta, hogy a kis L.-ra fényes jövő várakozik. Igy nőtt fel I., a ki aztán fölserdülvén, egy éjjel leszállott az Alpheus habjaiba, egyuttal pedig imádkozott ősapjához Posidonhoz és apjához Apollóhoz, kérve őket, hogy világosítsák fel hivatása felől. Apollo erre megszólalt és fiát Olympiába vezette. Ott megtanította a madarak nyelvére és arra, hogyan kell az áldozati állatok lehúzott bőréből jövendölni. Egyúttal meghagyta neki, hogy mihelyt Heracles az olympiai játékokat megalapítja, gyakorolja ezt a tudományt Zeus oltárán és hagyja örökségül utódaira. Pind. ol. 6, 28–70 és Bökh magyarázata. V. ö. Preller, Griech. Mythol. 1. 113 skk. 2, 477. Curtius, Peloponn. 2, 110, 55.