Iapetus

’IapetoV (az Etym. Magn. szerint iptw-tól = blaptw vagy iaptw-tól = ihmi, küldök, hajítok; Welcker szerint Noé fiáról Jáfetről ered), a titánok egyike, Uranusnak és Gaeának fia. Felesége Oceanus egyik leánya, Hesiodusnál (theog. 507) Clymene, mások szerint (Apollod. 1, 2, 3. Régi schol. Lycophr. Alex. 1283) Asia, gyermekeik: Prometheus (az előrelátó), Epimetheus (későn megbánó), Atlas (ki mindent bátran visel) és Menoetius (a vakmerően daczoló). Tekintettel arra, hogy e négy alakban voltakép az emberi lélek főtulajdonságai jelennek meg előttünk megszemélyesítve I. is valamivel több közönséges mythikus ősnél. Ha még eszünkbe veszszük, hogy Deucalion utján, a ki Prometheusnak fia, tulajdonképen a nagy özönviz után ujjá létesült emberi nemnek is őse, akkor I. úgy áll előttünk, mint az egész emberiség ősapja, holott Cronus viszont mint az istenek ősnemzője lép fel. Homerusnál és a későbbi költőknél ez az őstheologiai felfogás mindinkább elhomályosul. I. részt vesz a titanok harczában és ezért büntetésül a Tartarusba kerül. Hom. Il. 8, 479. Mások (Sil. It. 12, 148) úgy képzelik bűnhődését, hogy bilincsekbe verve nyög Inarime sziget alatt. A titanok és gigasok összetévesztése folytán mint gigas is szerepel. Serv. Georg. 1, 279. Stat. Theb. 10, 916. Sok tekintetben figyelemreméltó a Welcker állítása, mely szerint I.-ban az ázsiai görögség Noé fiának Jafetnek nevét örökítette meg, kinek utódai között (Genesis 10, 2, 5) görög törzsek neve is előfordul. Welcker nézetének helyes voltára mutatnak az özönvizre vonatkozó görög mondák, nemkülönben az I. történetében és genealogiájában ránk maradt ázsiai reminiscentiák (felesége Asia, más helyen Asopis, Asopus folyamisten leánya; 29 gyermeke közül Anchiale a hasonnevű ciliciai város védője). L. Schoemann, Die hesiod. Theog., 205. l. Windischmann, ursagen der arischen Völker, 8. l. Schwenck, Griech. myth., 2. Welcker, Griech. Götterlehre, 1, 744 skk. Suess, Die Sintflut, eine geologische Studie (Prag, 1883). Völcker, Mythol. des Japet. Geschlechtes, 4 skk.