Imagines

az ősöknek képei vagyis álarczai, melyeket a holtak arczáról vett gipszlenyomat szerint viaszból készítettek (innen cerae is), megfestettek és fából való, ruházattal ellátott mellszobrorka alkalmaztak, úgy hogy könnyen le lehetett venni; ezek a szobrok kápolnaszerű szekrénykékben (475. á., egy síremlék dombormüvű ábrázolása után) az atrium, vagyis jobban mondva az alae falait diszítették. Vitr. 6, 3, 6. Juv. 8, 19. Ov. fast. 1, 591. A képek alá az illetőnek nevét, viselt méltóságát, jeles tetteit szokták feljegyezni (tituli; Ov. i. h. Hor. sat. 1, 6, 17. Val. Max. 4, 4, 1) s az egészet vonalakkal, lombfüzérekkel úgy kapcsolták össze, hogy teljes családfát alkotott. Az ősök képeinek e kegyeletes megőrzése még hatalmas ösztönnel is szolgált a család serdülő fiainak, kik a dicső elődök példáján felbuzdulva, azt utánozni iparkodtak. Val. Max. 5, 8, 3. Sall. Jug. 4, 5. Ünnepeken a szekrénykéket kinyitották s a képeket babérral megkoszorúzták, ha pedig a családnak valamely tagja meghalt, akkor az ősök kalauzolták őt a nyugalom helyére, a mennyiben ilyenkor levették a mellszobrokról az álarczokat s alkalmas egyénekre, többnyire szinészekre adták, kik aztán korhű öltözetben, a méltóság jelvényeivel ellátva, szekereken mentek a halott előtt; minél több volt a szekér, annál ünnepélyesebb volt a temetés, azért gyakran a rokon családok őseik képeivel szintén a menethez csatlakoztak. Tac. ann. 3, 76. 4, 9. Serv. Aen. 6, 861. A képek felállításához joga (jus imaginum) csak annak volt, kinek valamelyik őse curulisi hivatalt viselt. Pol. 6, 53. Főhelyek: Plin. n. h. 35, 6. Sen. de ben. 3, 28.