Imperium

a legfőbb hivatali hatalom az államban, a melylyel katonai főparancsnokság és törvénykező jog volt összekötve. A nép adta e hatalmat külön törvénynyel (lex curiata de imperiol) a királyság idejében a királynak magának, a köztársaság idejében pedig dictatornak, consulooknak és praetoroknak (Gell. 13, 12, 6); különbözik tehát a potestastól, mely általában vett hivatali hatalmat fejez ki. Cic. Verr. 1, 13, 37. Quint. fr. 1. 1, 10, 31. Dig. 4, 6, 26, 2. Potestas fogalomköre szűkebb, mint imperiumé; de a különböző tisztviselők (dictator, consulok, praetorok) imperiuma sem egyenlő terjedelmű; e különbség külső jelét megtaláljuk a lictorok, illetve a fasces különböző számában is. A császárság alatt a postestas gladii olykor nagyobbnak tünik föl az i.-nál. Dig. 2, 1, 3. 47, 10, 32. Az i. eredetileg nemcsak háborúra, hanem békére is kiterjedő legfőbb hatalom volt, mely birság és fogságbüntetésen kívül a polgárok élete fölött is teljes hatalmat adott birtokosának; az élet-halál fölötti hatalom azonban idővel a háborúra korlátozódott. Az i.-t meg is hosszabbíthatták (prorogare) még proconsuloknak és propraetoroknak is,de 46-tól (lex Julia de provinciis, l. o.) már csakis consuli provinciák helytartóinak s azoknak sem tovább 2 évnél. A magistratus cum imperio közül a consul hatalmi köre a praetoréval szemben s a dictatoré a másik kettőével szemben major potestas volt, nemkülönben a valóságos magistratusé is a progmagistratuséval szemben. A köztársaság vége felé azonban megtörténik az is, hogy az i. egyenlő rangú s jogú birtokosai közül az egyik világosan kifejezett majus imperiumot kap s azért a másik (vagy a többi) alá van vetve neki. Cic. Att. 4, 1, 7. App. b. c. 4, 58. Vell. 2, 62. Azonkívül a köztársaság alatt jó ideig meg volt szabva az i. határa (i. finitum); a köztársaság vége felé ellenben fordul elő egyetemes, azaz térbelileg korlátlan i. (i. infinitum) is. Cic. Verr. 2, 3, 8. 3, 9, 213. leg. agr. 2, 17, 46. Vell. 2, 31. Sőt Pompejus személyében egyesíteni akarták e kétféle rendkívüli i.-ot (i. majus infinitum; Cic. Att. 4, 1, 7), de ez az indítvány nem lett határozattá. I.-mal magánembert is lehetett fölruházni.