Iphicles

Iphiclus, ’IjiclhV, ’IjiVcloV, euV. – 1. Amphitryon és Alcmene fia, Hercules féltestvére, Ioalus apja. Részt vett a calydoni vadászatban, továbbá Hercules legtöbb kalandos válalatában (Lacomedon, Augias és Hippocoon ellen). Halálának körülményeire néze eltér a hagyomány. Némelyek szerint Hippocoon fiai ölték meg, mások szerint az Augias pártrjára állott Molionidák kezétől esett el. Nehéz sebével Pheneus városába szállították (Arcadiában), a hol Buphagus és Promne ápolták, de hasztalan, mert meghalt. Holta után a hősök tiszteletét élvezte. Paus. 8, 14, 6. – 2. Thestius fia, részt vett a calydoni vadászatban és az Argonauták kalandjában. Amott ő volt az, a ki a végzetes vadkant legelőször megsebesítette. Apollod. 1, 8, 3. – 3. Phylacus fia, Protesilaus és Podarces apja. Felesége Astioche volt, maga I. mint Alcimede testvére egyúttal nagybátyja Iasonnak. Apoll. Rhod. 1, 46. Kitünő futó. Hom. Il. 23, 636. Gazdag volt pompás gulyákban, miket Melampus (l. ezt) jós és távolba látó tehetségével tőle elnyert és Neleushoz vitt Pylusba. Hom. Il. 2, 705. 13, 698. Od. 11, 288 skk. Ennek az I.-nek a képzőművészetben is nyoma maradt. Az úgynevezett Cypselusládán ugyanis mint győztes ott volt ama versenyző bajnokok sorában, a kik Pelias halotti torán egymással mérkőztek. A művész ép azt a pillanatot örökítette meg, midőn Acastus átnyujtja neki a győztes koszorúját. Paus. 5, 17, 10. – 4. Félig-meddig mesés dór hadvezér, a ki akkor, midőn a phoeniciaiak Rhodus szigetéről már-már egészen kitakarodtak volt, a pún Phalanthust ostromolta, a ki Ialysusba szorult. Az ostromlottak biztos falaik mögül csak úgy nevették az egész ostromot, annál is inkább, mert egy jóslatuk volt, mely úgy szólt, hogy várukat csak akkor veszítik le, ha vizes edényiekben halak fognak uszkálni és ha a fekete hollók megfehérednek. I. azonban ép ezen jóslat alapján fogott ki az ostromlottakon. Elébb megvesztegette Phalanthus hűtelen szolgáját, hogy csempészszen urának víztartó edényébe apró halakat, azután pedig fehérre festett hollókat eresztett szárnyra. Erre Phalanthus elveszítette önbizalmát és a várat, szabad elvonulás kikötése mellett, feladta. Elvonuláskor a görög vezér még a rejtett kincseket is kierőszakolta a púnoktól. Igy jutott a sziget végképen a görögök kezére. V. ö. Movers, Geschichte der Phönizer, 2, 2, 219 skk. Duncker, Geschichte d. Alterthums, 3², 225 skk.