Amantini

pannoniai néptörzs, mely a Dráva és Száva között lakott. A pannoiai lázadás alkalmával Tiberius Kr. u. 8-ban végkép legyőzte, mire az alsó Száva vidéke is lecsendesedett. Rufus 7: Amantinis inter Savum et Dravum prostratis regio Savensis ac Secundorum loca Pannoniorum obtenta sunt. Plinius szintén említi, még pedig kétszer; előbb minden közelebbi meghatározás nélkül mint Pannonia egyik néptörzsét (amanti), majd odább (III; 148) azt jegyzi meg, hogy ott, hol a Bacuntius folyó (mely csak a mai Bosut lehet) Sirmiumnál (a valóságban 13 r. mérföldre nyugotra) a Szávába ömlik, van a sirmiumbeliek és amantinusok civitasa (v. ö. Civitas). Egy amantinus emlékét tartotta fenn egy sírfelirat (CIL. III. 3224) is, mely a szerémmegyei Putinczén kerülvén elő, szintén a mellett bizonyít, hogy Sirmium körül voltak az amantinusok. Semmikép sem egyeztethető össze ezen adatokkal Ptolemaeus följegyzése, mely szerint az amantinusok Alsó Pannonia északi részén, az eraviscusoktól nyugotra laktak.