Irpini | I | Isagoras |
’IcaioV. A tíz attikai szónok egyike, Demetrius szerint a chalcisi Diagoras fia, más forrás (Hermippus) szerint athenaei ember, de annyi bizonyos, hogy nyilvános szereplésének semmi nyoma, s ha csakugyan idegen volt, annál érthetőbb, hogy csak mint tanító és beszédíró (logograjoV) működhetett. 389353 közt virágzott, egyidejüleg Isocrates későbbi szereplésével, kinek különben állítólag tanítványa volt. Művészete azonban (régibb beszédeiben a hiatus kerülését nem számítva) nem annyira Isocrateséra mint Lysiaséra emlékeztet. Ő Lysiasszal együtt a törvényszéki ékesszólás főképviselője. Különös eleme az örökösödési ügyek voltak, melyek vitelében alapos jogismeretet ügyes elrendező és bizonyító tehetséggel s Lysiaséval vetélkedő egyszerű, tiszta, világos előadással, de egyúttal agyafúrt számítással és körmönfont ravaszsággal is párosított (gohteia kai apath, dionys. Isaeus, 4). Művésziesebb és pathetikusabb is Lysiasnál; egész ékeszólása már átmenetet jelez Demosthenesé felé, kinek állítólag tanítója volt (l. o.). 64 vagy a nem hitelesek levonásával 54 magánügyben tartott (dicanica) beszédét említik, melyek közül ránk 10 teljes beszéd s a 11.-nek vége maradt; 12.-ül azt a nagyobb töredéket helyezik el művei kiadásában, melyet Dionysius őrzött meg számunkra (uper Eujilhtou). 9 beszédének szövege egyedül a Crippsianus A. kéziraton alapul. Irodalom: Kiadták: Schömann (Greifswald, 1831), Bürmann (Berlin, 1883) és Teubnernél Scheibe, 1874. V. ö. Blass, Die att. Beredsamkeit, 2, 1892, 486577. Lincke, de elocutione Isaei, Lipsiae, 1885. 2. Sophista Trajanus idejében, ki Assyriából származott, de Romában élt. Plinius (ep. 2, 3) és Juvenalis (3, 74) dicsérik. Életét elbeszéli Philostratus (vit. soph., bioi sojistwn, 1, 20).