Isidorus

Carthago novában született, 600-ban bátyját Leandert követte a hispalisi (Sevilla) püspöki székben. 636-ban aprilis 4-én halt meg. Csodálatra méltó olvasottságú s gyűjtögető férfiú. Részint régibb compendiumok, pl. Suetonius pratái után, részint önálló egész könyvtárt kitevő könyvek kivonata alapján megírta etymologiarum ll. XX. cz. művét, a mely gyakran furcsa szómagyarázatok révén a szabadművészeteket, orvos- és jogtudományt, időszámítást, liturgiát, theologiát, a nyelveket és népeket, az embert s az állatokat, az eget és a földet, a lakóhelyeket s földeket, köveket s érczeket, a háborút s a játékokat a hajóépítést, a mesterségeket, a ruházatot és eszközöket tárgyalja. Hasonló a differentiarum ll.II, synonyma, de natura rerum, de ecclesiasticis officiis ll. II czélja. A theologiai munkákon kívül, minők de fide catholica contra Judaeos ll. II, sententiarum ll. III stb. szerkesztett egy rövid chronicont s megírta a hsitoria de regibus Gothorum, Vandaloru met Suevorumot, és kipótolta a Hieronymus-gennadius féle de viris illustribust 23 czikkel, a miben Ildefonsus toletumi püspök (†677) lett követője. – Irodalom: Opera ed. Arevalus, Romae, 1797–1803. Migne, Patorl. Lat. 81–84. De natura rerum ed. G. Becker, Belrin, 1857. Hertzberg, die Historien unddie Chroniken des I. von Sevilla, Göttingen, 1874.