Jus Flavianum.

Mikor már a törvények írásba voltak is foglalva (lex XII. tabularum), még mindig sok bajt és akadályt okozott, kivált a plebejusoknak az, hogy nem ismerték azon napokat, melyeken a törvénykezés meg volt engedve (dies fasti) és azon különböző formákat (legis actiones), a melyek szerint a különféle pereket kezdeni kellett. Már pedig ama külsőségek megtartása döntő fontosságú volt, mert a legcsekélyebb formahiba is a per elvesztését vonta maga után. Appius Claudius Caecus, hogy e bajon segítsen, íródeákjával, Cn. Flaviusszal, elkészíttette és Kr. e. 304-ben nyilvánosságra hozta a dies fasti s a peres eljárásformák gyűjteményét. Liv. 9, 46. Cic. Mur. 11. Att. 6, 1. Ez volt az ú. n. jus Flavianum. A patriciusok most meg már új eljárásformák s bizonyos titkos jegyek kitalálásával igyekeztek tanácsukat s támogatásukat peres ügyekben nélkülözhetetlenné tenni a plebejusokra nézve (Cic. Mur. 11: notas quasdam composuerunt, ut omnibus in rebus interessent) a kiket a j. F. már beavatott volt a jogi ismeretekbe. Cic. de or. 1, 41, 186. Ezen újításokat Sex. Aelus Catus gyűjtötte össze s tette közzé Kr. e. 204-ben. Munkája, melyet róla a jus Aelianumnak neveztek el, 3 részből állt (azért nevezték Tripertitának is); az első a 12 táblás törvényt, a második annak magyarázatát (interpretatio prudentium), a harmadik pedig a legis actionest tartamlazta.