Jus gentium

és jus naturae. Jus gentium, nemzetközi jog, azon iratlan törvények összessége, a melyek a rómaiaknak egymással s idegenekkel való üzleti vagy politikai érintkezései folytán részint az egyes népek jus civiléjéből részint a jus naturaeból vagyis az emberek egyetemes jogérzetéből (naturalis ratio) fejlődtek. Gaj. 1, 1. Cic. part. or. 37, 130. off. 3, 5, 23. A jus naturae, a «commune jus gentium» (Cic. har. resp. 14, 32) azon eleme a j. g.-nak, a melyre nézve valamennyi nép már a természettől fogva egyformán érez s gondolkodik (Cic. Tust. 1, 13, 30); de nem tartoznak bele azon jogok és viszonyok, melyek az ösztönön alapulnak (pld. házasság, fajfentartás) s az álatoknál is megvannak s a melyeket csak a későbbi szőrszálhasogató okoskodás vont bele a jus naturale fogalmába. Ultp. Dig. 1, 1, 1, 3. Minthogy a j. g. már természeténél fogva is az egyes népek jus civiléje szerint alakult, kétségtelen, hogy a praetori edictumok révén a nemzetközi érintkezés jogi elvei a szükséghez képest beférkőztek a jus civilébe is. Cic. off. 3, 17. L. Edictum. A j. g.-on alapult a jus fetiale s a fetialisok intézménye. Dion. 2, 72. Cic. off. 1, 11. – Jura gentium néven előfordul (Liv. 4, 1) a jus gentilicumv. gentilitatis is.