| Jus privatum | J | Jus sacrum |
az ősrómai magánjog, melyből a jus civile (l. o.) fejlett ki; a civitas azon alkotórésze, mely az egyes polgárok egymás közt való jogi viszonyait szabályozta (commercium connubium). A jus civitatis ellenben a római polgár államjogi állását adta meg (suffragium, jus honorum). A peregrinus teljesen ki volt zárva a civitasból s csakis a jus gentium révén részesülhetett a római jog védelmében. A félpolgárok (cliensek, plebs) és a latinusok hosszú időn át csakis magánjogi elemét élvezték a civitasnak. A teljesjogú római polgár: «civis optimo jure.»