Ambacti

vagy germján szó, gót andbaht, ófn. ambaht, kfn. ambet, ammet = vazallus, szolga; vagy pedig celta szó (Festus: ambactus apud Ennium lingua Gallica servus appellatur). A. valamely előkelő úr cliensei, kik minden veszélyben uruk mellett maradtak. Caes. b. g. 6, 15. 7, 40. Innen származik a német «Amt» szó.