Ambrosia

’ambrosia, a-m-brotoV-ból, t. i. ’edwdh, vagy = ’aJanasia. – 1. A. és nectar ’(nektar; nh = ne, ktae = kteinw) az istenek étele és itala. Az istenek pedig halhatatlansággal élnek, halhatatlan a ruhájuk (Hom. Il. 5, 338. 16, 670), lakhelyök (Il, 13, 22. Od. 4, 79), eszközeik (Il. 5, 724. 8, 434), halhatatlansággal mossák és kenik magokat (Il. 14, 170 skk. Od. 8, 365), még a halhatatlan lovak (Il. 16, 149. 867) étele is halhatatlan (Il. 5, 368. 757). Halandó a.-t és nectart nehezen kaphat (Pind. Ol. 1, 95. V. ö. Od. 5, 195 skk.), de akkor halhatatlanná is lesz (Il. 5, 342. Od. 5, 135. Pind. Pyht. 9, 104. Ov. met. 4, 249); a holttesteket pedig az a. megóvja a rothadástól (Il, 16,670, 19, 38). Az isteneket is erősíti az a. (Hes. theog. 639 skk. Verg. G. 4, 415 skk.), s örök ifjuságukat fentartja és isteni vérré válik (icwr, Il, 5, 340). Mégis nem az a. adja az isteneknek a halhatatlanságot, az már úgy is bennök van. Az Iliasban nem is étellel (élnek, hanem itallal, nectarral, ezt iszszák (1, 584, 598. 4, 3), A. pedig kenőszer (l. f. és ambrotion elaion 23, 168; kallos ambrosion Od. 18, 192), de az isteni lovak abrakja is (l. f.), tehát fűféle. Az Odyssea a nectart nem említi, Jupiternek galambok a.-t hoznak (Od. 12, 63), a mely csak a nectarral azonos lehet. A hol nectar és a. együtt van említve (Il. 19, 38. 347. 352), ott nectar az ital, a. csak általános értelmű, nem jelent külön ételt. Mégis e helyek alapján kezdték ksőbb az ételt és az italt megkülönböztetni, a mit az Odyssea egy késői eredetű helye is megerősít (5, 93). Később mégis néha csak a nectar vagy az a. az ital (Alcman fr. 97. B. 98. Hill. Sapph. fr. 51. B. 48. Hill. Athen. 2. p. 39a). Az a. forrása crhnai ambrosiai távol nyugaton a hesperisek kertjében az Atlas tövében van (Eur. Hippol. 742), a honnan Jupiternek a galambok hozzák el (l. f.) az a.-t. Hogy minek képzelték a régiek az a.-t, nem tudjuk, valószínű, hogy nem méznek. Mégis neveztek e néven kedvencz ételeket, illatos szép virágokat (Corinthusban a liliomot). – Irodalom: Roscher, Nektar und Ambroisa. Leipzig, 1883. – 2. Atlas és Plione leányainak, a Hyasoknak egyike, a kik Dodonában a fiatal Bacchust dajkálták. A bacchikus körmenetben mint nympha vesz részt.