Ambrosius

egyházatya, a praefectus praetorio Galliarum fia, Trierben 340 körül született, atyjának korai halála után Rómában nyerte kiképeztetését és sikereket aratott mint ügyvéd; mint Liguria és Aemilia kormányzója, catechumenus létére, a néptől Milano püspökévé választatott (374). Ilyen minőségben az arianismus és a pogányság ellen küzdött, a világi hatalom ellenében az egyház önállóságát képviselte és egyénisége és ékesszólása által rendkívüli hatást gyakorolt. 397-ben, április 4-én halt meg. Inkább practikus moralista s a görög eszmék ékesszóló, népszerüsítő közvetítője, mint önálló gondolkozó. Főforrásai Clemens, Irogenes, Didymus és Basilius; az alexandriai Philónak allegorikus s typologikus felfogási módját nyugaton ő honosította meg. Munkái majd mind homiliákból erednek; részint mystikus elmélkedések a teremtésről, a patriarchákról, stb. vagy a szentirás egyes részeinek magyarázatai; részint az arianusok és novatianusok ellen irányzott dogmatikus értekezések; részint ethikai tanulmányok; legkiválóbb de officis ministorium l. III, s több a szűzességet és világkerülést dicsőítő irat; végre fontos alkalmi beszédek és levelek. Hymnusai alapították meg nyugaton az egyházi közéneket. Kétségesek: Collatio legum Mosaicarum et Romanarum és az úgynevezett Hegesippus, Josephus Antiquitates-einek kivonata. Az úgyn. Ambrosiaster 375 körül egy római presbytertől irt Pál leveleihez való kommentár. – Irodalom: Opera edd. ord. s Bened. Paris. 1886–90. 2. k. (Migne, Patrol. lat. 14–17), Ballerini, Mediol. 1875–90. 6 k., Schenkel, Vinidob.1896 (Corp. script. eccl. lat. XXXII). De officis ed. Krabinger, Tüb. 1857. Collatio legum ed. Th. Mommsen, collectio librorum iuris anteiustiniani III. 1890. Böhringer, die Kirche Christi² X. Stuttg. 1877. Bauanrd, Histoire de s. A., Paris 1871. Förster, A. Bisch. v. Mailand, Halle 1884. Biraghi, Inni sinceri e carni di s. Az 1862. Kellner, der h. A. als Erklärer des Alten Testaments, 1893. Thamin, S. A. et la morale chrétienne au IV. sičcle, Paris 1895.