Lectisternium

(v. ö. lectos sternit, nyugvó helyet vet), görög eredetű, talán az engesztelő Jexenia (l. e.) utánzó ünnep, melyet első ízben Romában egy járvány alkalmával Kr. e. 399-ben ültek a Sibylla-könyvek rendeletére. Rendszerint csak kivételesen vagy nagy csapások idején volt ilyen ünnep, mikor az istenek szobrait nyugvó ágyon párnokra (lectus, pulvinar) fektették s bőséges eledellel megrakott asztalt tettek eléjök. Az első l.-on három ilyen lectust készítettek három pár görög istenség (Apollo és Latona, Heracles és Artemis, Hermes és Posidon) részére. Később hat pár római isten részesült ily lakomában, a 12 görög főistennek megfelelőleg: Juppiter és Juno, Neptunus és Minerva, Mars és Venus, Apollo és Diana, Vulcanus és Vesta, Mercurius és Ceres. Ezen «isteni» lakomákat egy papi testület (triumviri, később septemviri epulones) rendezte könyörgés vagy hálaáldozat, ú. n. supplicatiók alkalmával, nyilvános étkezéssel (convivium publicum) kapcsolatban. Liv. 5, 13. 12, 10. 40, 59. Egyes gazdagabb családok ilyenkor otthon is rendeztek lakomát, melyre jó barátokat és idegeneket is meghívtak. Kr. e. a 3-ik századtól kezdve a ludi plebeji napján, november 13-án a három capitoliumi isten, Juppiter, Juno és Minerva kapott ily l.-t. A császárok a ludi Romani napján, september 13-án tartatták meg az ünnepet. Ekkor a három isten szobrát földiszítették; Juppiter vánkosára dőlt, míg a két istennő két oldalt székeken ült. A lakomán résztvett az egész senatus. A csak házas nők által és csakis női istenségek számára rendezett ilyféle ünnep neve slelisternium.