Legatio libera

szabad, azaz tetszésszerű ideig tartó követség, a Romából távozásra senatus-adta szabadság. Gyakran kérték azt senatorok, hogy a provinciában magánügyeiekt elintézhessék, vagy hogy a kedvezőtlen politikai viszonyok miatt távol lehessenek Romától. Ilyeneknek a legatus czím nagyobb tekintélyt adott s útjukban mint hivatali személyeket élelmezték és szállították. Cic. legg. 3, 8. Att. 15, 1. Cicero a consulsága idejében véget akart vetni ezen intézménynek, de egy néptribunus intercessiója következtében oda volt kénytelen módosítani javaslatát, hogy a l. ne tarthasson tovább egy évnél (Cic.legg. 3, 8), a mit egy lex Julia, úgy látszik, még határozottabban kifejezett. Cic. Att. 15, 11, 4. Előfordult még a császárkorban is. Suet. Tib. 31.