Legatum

(hagyomány), a végrendelet utján megtiszteltnek (persona honorata, legatarius) juttatott kedvezmény. Alakja kezdetben parancs lehetett, innen: legatum (legare); utóbb ugyanezen czélt formátlanul el lehetett érni a fidei comissium (l. o.) útján. A l. az örököst terhelte, vagy a hagyományost. Ez többféle módon történhetett. A hagyományozás 1) legott tulajdonjogot adhatott a megtiszteltnek, ez a l. per vincidationem; 2) kötelmi igényt nyujthatott a megterhelt ellen; a) adásra, ez a legatum per damnationem; b) tűrésre, ez a legetum sinendi modo; 3) jogot az örököstársak ellenében valamely hagyatéki dolog előzetes átengedésére, ez a leg. per praeceptionem alakja. A XII táblás törvény a végrendelkezési szabadságot s vele a korlátlan hagyományozást inaugurálta. Csakhamar szükségesnek bionyult megszorítása. Ez irányzatot jelzik: a lex Furia Voconia és Falcidia, mely utóbbi a hagyaték ž-ét túlhaladó hagyományozást érvénytelennek jelentette ki. V. ö. Vécsey, Institutiók 1902, 532–543. l.