Leitourgia, lhiurgia

(a Kr. előtti 3. századig csak az utóbbi név használatos), magyarra nehezen fordítható terminus (talán közszolgálmányok), az athenaei állami terhek megkönnyítésére való költekezések, melyeket az állam leggazdagabb polgárai bizonyos meghatározott sor és rend szerint, bizonyos közszükségletekre (lhiton, leiton= dhmosion) a maguk magánvagyonából áldoztak s melyek rendszerességük miatt az állam rendkívüli bevételei között fontos helyet foglaltak el (l. Államháztartás). Mindenki kötelezhető volt reájuk, a kinek két talentumnyinál nagyobb vagyona volt (két t. még mentes volt, Isae. 3, 80. Dem. Aphob. 1, 64), de csupán egy-egy év kihagyásával (Dem. Lept. 8), s egyszerre csak egyféle l.-k egyrészt jó alkalmat adtak népszerűség szerzésére, de másrészt, kivált a pénzügyi zavarok idején, majdnem elviselhetetlen terhet róttak a vagyonosabb polgárokra. Rendes l.-nak (egcuclioi) a karfelszerelést (corhgia), a fáklyásverseny-rendezést (gumansiarcia), és a törzsatagok megvendégelését (estiasiV) tekintették. A rendkívüliek közül a proeisjora-n kívül (l. Államháztartás) a hajófelszerelés (trihrarcia) és az ünnepi küldöttség-szervezés (arciJeiwria) voltak a legnevezetesebbek. A rendes l.-k közt legterhesebb a choregia (’corhgia) volt, eltartásából, fizetéséből és felszereléséből állott olyan ünnepeken, melyek drámai, lyrai és tánczversenyekkel voltak összekötve. Költségei az illető kar természete és fajtája szerint különbözőek voltak a Lysias szerint (21, 1–4) 300 és 5000 drachma között ingadozhattak (300 drachma egy cyclikus kar a kis Panathenaea ünnepen, 5000 drachma egy lyrai kar a nagy Dionysia ünnepen). a democratia virágkorában a karfelszerelők (corhgoi) vetélkedtek benne, hogy áldozatok árán is mentűl fényesebb felszereléssel biztosítsák a maguk phyléjének a diadalt, s akkor még egy-egy kar költségeit rendesen egy-egy karfelszerelő fedezte, kit e czélra a saját phyléje kijelölt (a Dionysiákra 10 karfelszerelőt) választottak, a Thargeliákra 5-öt, egyet-egyet két-két váltakozó phyléből). Az egyes költők mellé aztán az archon osztott be egy-egy karfelszerelőt (coron didonai). A peloponnesusi háború zavaros viszonyai közt aztán mindig gyakoribbá vált, hogy két (egy phyléhez tartozó) polgár közösen fedezte a költségeket (sugcorhgia). Aristoteles idejében a tragikus karok számára az archon jelölte ki a három leggazdagabb polgárt (Arist. Ath. pol. 56). Demetrius Phalereus kormánya óta egy évre választott agwnoJethV (versenyintéző) intézte a zenei karok felszerelését, még pedig saját költségén. CIA II 302. 304 stb. A császárok korában aztán ismét visszatértek a corhgia intézményéhez. A gymnasiarchia (gumnasiarcia), melynek részvevőit kétségkívül phylénként választották, azoknak eltartásából és begyakorlásából állott, kik a fáklyásversenyeken (laupadhdromia, laupadhjia, l. o.) futni szándékoztak. Költségeit Lysias (fenti i. h.) 1200 drachmára teszi. A hestiasisról (estiasiV) csak annyit tudunk, hogy bizonyos ünnepeken a törzshöz tartozó polgárok megvendégeléséből állott (juletica deipna, estian thn julhn). A gazdának estiatwr volt a neve. A rendkívüli l.-k közt legjelentékenyebb és legköltségesebb a hajófelszerelés, a tirerarchia (trihrarcia) volt, mely általában is a legfontosabb l. Régibb időkben, mikor még Attica 48 naucrariára volt felosztva, minden naucrica (hajós-kerület) egy -egy háromsorevezőst szolgáltatott. A Themistoclest követő időkben lépett aztán életbe a trihrarcia, melyet még akkor is így neveztek, mikor már ötsorevezős hajókat is építettek. Nem minden l.-ra köteles polgár volt reá is kötelezve, hanem csak a legmagasabb adóosztályba tartozók és csak két-két év elmultával. Isae. 7, 8. Mentességet (ateleia) azonban ez alól a l. alól igen ritkán adtak; mentesek csak az archonok voltak, továbbá az árvák a nagykorúságukat követő év végéig, az örökös-lányok (epiclhroi), a testületi vagyonok és gyarmatosok (clrroucoi). A hajó testét mindig az állam szolgáltatta, az 5-ik században azonkívül a vitorlát is, a 4-ikben az összes felszerelési tárgyakat. A trihrarcoV dolga volt aztán a hajókat felszerelni, vezetni, gondját viselni és a trihroarcia végén jó állapotban ismét visszaszolgáltatni, kivéve, ha ellenség vagy vihar tönkretette. Az esetleges kárpótlás felől a heliaea döntött, melyben ilyenkor pörvezetők a hajótárfelügyelők (epimelhtai twn newriwn) voltak. Az 5-ik században az egész legénység zsoldját az állam fizette; 362 óta azonban csak az evezősökét; a kormányosokat és a többi legénységet a trihrarcoV fogadta és fizette. A költségek egy év alatt átlag 40–60 minára rúghattak (trihrarchma). Kezdetben minden trihrarcoV egy egész hajót szerelt föl. Kijelölésük a strathgoV-ok dolga volt: ők vezették a trierarchia átvételénél felmerülhető pöröket is (v. ö. ’AntidosiV). 351-ben már nem évenkint, hanem csak szükség szerint történik a kijelölés, még pedig kezdettől fogva egy-egy évre. A siciliai hadjárat után (először 411/0-ben) néha megengedték azt is, hogy két-két polgár szereljen fel egy hajót (sountrihrarcia). 357/6-ban aztán a trierarchiára is alkalmazták az ’Aeisjora-nál szokásos symmoria-rendszert (v. ö. Államháztartás, úgy, hogy az 1200 leggazdagabb polgárt 20, egyenkint 60 tagból álló symmoriába osztották. Dem. Mid. 155. Symn. 16–17. Az egyes symmoriák élén, mint hgemoneV (twn summoriwn) a leggazdagabb tagok álltak, kik a stroathgoV-ok és az u. n. epimelhtai tisztviselők által egyes csoportokba (sunteleiai) osztott tagoktól beszedték a rájuk eső részleteket. sunteleia annyi volt, a hány hajóra volt szükség, tagja pedig több vagy kevesebb a felszerelendő hajók számával arányban. atriharcoV a suntieleia egyik tagja lett. De a hgemoneV idő folytán visszaéltek a rendszer gyöngéivel, a mennyiben a terheket igazsgátalanul osztották fel a tagok között, nem ritkán úgy, hogy ők maguk hozzá sem járultak a költségekhez. Dem. de cor. 102 skk. Azért Demosthenes, valószínüleg a 340/39-ik évben, olyan törvényt hozatott, mely a részvételt a vagyon nagyságával való arányban határozta meg s mely, úgy látszik, a későbbi időkben is érvényes maradt (ámbár Aeschines állítólag változtatott rajta, Aesch. Ctes. 222. V. ö. CIA II 809a 205 skk.). Ettől kezdve a leggazdagabbra mint maximalis kötelezettség 2 hajó felszerelése hárult. Rendkívüli l. volt még az ú. n. architheoria (arcaJewria) is, mely ünnepi küldöttségek rendezéséből és vezetéséből állott, a melynél az arcidewroV töbnyire erősen megpótolta az állampénztárból kiutalványozott pénzösszeget. – Irodalom: Az államrégiségi kézikönyvek illető fejezetein kívül Thumser, de civ. Atheniens, muneribus eorumque immunitate, Wien, 1885. Brink, inscriptones Graecae ad choregiam pertinentes, Halle, 1885. Főmunka most is Boeckh, Staatshaushaltung der Ath. 1, 600 skk. 699 skk. Seerkunden 166 skk.