Leo

I. Magnus, 440–61-ig pápa, az első, ki Roma elsőbbségét dogmatikailag megállapította és a hit dolgaiban is mint Péter utódja a döntés jogát magának követelte. Győzött arelatei Hilariusszal való harczában (l. o.); az eutychianusi vitába való beleavatkozásával sikerült neki a calchedoni zsinaton (451) a keletiekre rákényszeríteni Krisztus össze nem vegyülő két-természetéről való formuláját s az alexandriai patriarchát megalázni, de Constantinopolis emelkedését nem tudta megakadályozni. Predicatiói s levelei fontos documentumai a kor történetének. 452-ben békét kötött Attilával, de 455-ben Genserich pusztításait Romától nem tudta elhárítani. – Irodalom: Opera ed. T. Quesnel, Paris, 1675. P. et H. Ballerini, Venetiae, 1753–57. Migne, Patrol. Lat. Montecassino, 1893. Arendt, Leo d. Gr. u. seine Zeit, Mainz, 1835. Perthel, Papst Leo’s I. Leben und Lehren, Jena, 1843. Gautier, Étude sur Léon le Grand, Aix, 1882. Kuhn, die Christologie Leos I. d. Gr. Würzburg, 1894.