Ammianus Marcellinus

(330–397 közt Kr. u.), Antiochiában az Orontes mellett, előkeő görög családból született, mint fiatal ember a protectores domestici előkelő csapatába került s 353-ban Kr. u. Ursicinus magister equitum mellett látjuk, Julianus alatt Galliában az alemannusok ellen, majd (363) a perzsák ellen harczolt. Nemsokára szülővárosába visszavonult, nagyobb utazásokat tett Aegyptusba, Görögországba, végre 376 táján Rómában telepedett le, a hol nagy történelmi művét rerum gestarum libri XXXI. czim alatt írta, a melynek egy részét 391-ben fel is olvasta. Halálának éve ép oly ismeretlen, mint születéseé. Művének csak utolsó 18 könyve (XIV–XXXI) maradt reánk, a melyekben a 353–378 Kr. u. évek története foglaltatik. Minthogy művét Nerva principatusával kezdte, Tacitus és Suetonius művei folytatásának vehető. A meglevő könyvekben nemcsak korának eseményeit beszéli el hűen mint szemtanu és részes, hanem érdekes leírásokat ad a népekről, szokásaikról, vidékekről és országokról, a melyek annál fontosabbak, mert Ammianus azokat, mint Galliát, személyesen huzamosb tartózkodás alatt tanulta ismerni. A kereszténységgel szemben elfoglalt álláspontját jelzi 21, 16, 18. 22, 11. 25, 4, 20. 27, 3. 15. «Amm. katonai jellem, józan itélettel, becsületes és nyers, babonás és türelmes, tudásával szívesen kérkedő, de a tollforgatásban nem jártas. Nyelve majdnem érthetetlen, kiállhatatlanul czikornyás és dagályos, kín az olvasóknak» (Teuffel). Lindenbrog és a két Valois becses jegyzeteivel kiadták Wagner és Erfurdt (1808. 3 köt.); új critikai kiadás Eyssenahrdttól (1871, kisebb 1872), legjobb kiadás Gardthausentől (1874). V. ö. Cart Quaestiones Ammianae, 1868. Mommsen a Hermes XVI. évf.