Amnestia

amnhstia, így nevezték későbbi időben azt a kiengesztelődést, a mely a forradalmak és politikai párttusák után a polgárok közt létrejött s a mely alkalommal a győztes párt eskű alatt nyilatkoztatta ki, hogy nem emlékszik meg azon sérelmeiről, (mh mnhsikakein), a miket, az ellenpárttól szenvedett (toiV d’ alloiV ou mnhsikakounteV dhmokratoumenoi to loipon xunepoliteuon, mondja Thuc. 8.73 a samusiakról). Az a. erejénél fogva tehát senki sem volt felelősségre vonható azon politikai cselekvényekért, a melyeket a viszály ideje alatt elkövetett. Legnevezetesebb volt e tekintetben – a mely kiválóan ezt a nevet viseli – az az amnestia, mely a harminczak elűzetése után a még mindig fenyegetett egyetértés helyreállítása végett az athenaei polgárság közt jött létre (403 Kr. e. Euclides archon alatt). Ez a. alól csak a harminczak és gyermekeik, az utánok választott tíz egyén és a tizenegyek voltak kivéve, de részökre is a. biztosíttatott, ha beterjesztik számadásukat a hivatalról, melyet viseltek. Az egyességre úgy az egész nép, mint a tanácsnak és biróságnak akkori és későbbi tagjai eskűt tettek le. Az eskű formája következőleg maradt reánk Andocidesnél (myster. 90 §): cai ou mnhsikakhsw tan politwn oudeni, plhn twn triakonta kai twn endeka, oude toutwn, oV an eJelh euJunaV didonai thV drchV hV Ąroxen. V. ö. Corn. Nep. Thras. 3 lex oblivionis.