Lex Porcia

1) a leges Porciae de provocatione, különböző 3 személytől, egymást kiegészítik s a fölebbező jogot kiterjesztik (Cic. rep. 2, 31); nevezetesen a) egy, a mely M. Porcius Cato praetor indítványára Kr. e. 198-ban jött létre, súlyos büntetést szab az olyan magistratusra, a ki római polgárt az első mérföldkő határán belül vesszőztet meg vagy végeztet ki (Liv. 10, 9); b) a második, Kr. e. 195-ben, P. Porcius Laeca praetor indítványára, kiterjeszté a védelmet az Italiában s a provinciákban lakó összes római polgárokra (Cic. Verr. 5, 63) s végre c) a harmadik, melyet Kr. e. 184-ben L. Porcius Licinus hozott javaslatba, még a hadseregben szolgáló római polgárokra nézve is eltiltotta a botozással súlyosbított halálbüntetést (Liv. 10, 9. Cic. rep. 2, 31. Pol. 6, 37), l. Provocatio; 2) de sumptu provinciali, Kr. előtt 195-ben, a provinciák lakóinak helytartók tiszteletére való pazar költekezését a törvényszabta korlátok közé szorította. Liv. 32, 27. Plebisc. de Thermess. 2, 14–17.