Lex Pompeja

A) Strabonis, de Transpadanis, Kr. e. 89-ben, a Transpadanusoknak civitast, a Cispadanusoknak Latinitast adott (Dio 37, 9. asc. p. 3); B) Cn. Pompeji Magni, 1) Licinia de tribunicia potestate, Kr. előtt 70-ben, l. Tribuni plebis; 2) Licinia de provinciis Caesaris, Kr. e. 55-ben, megadta Julius Caesarnak az imperiumot újabb 5 évre (Cic. Phil. 2, 10. Vell. 2, 46; 3) de parricidiis (l. o.); 4) de vi, Kr. e. 52-ben, l. Vis; 5) de ambitu (l. o.); 6) de provinciis, Kr. e. 52-ben, megerősítette azon 51-ik senatus consultumot, hogy consulok és praetorok csakis hivataluk viselése után 5 évvel mehessenek ki provinciai helytartónak (Dio 40, 56); e törvényt maga Pompejus sem tartotta meg («suarum legum auctor idem ac subversor»); 7) de jure magistratum, Kr. előtt 52-ben, távollevőket eltiltott a hivatalra pályázástól; minthogy azonban Caesart egy plebiscitum mint távollevőt is elfogadta volt pályázónak, utólagosan tette jóvá a tévedést Pompejus, mikor már a törvény érczbe vésve le volt téve az aerariumban. Dio 40, 56. Set. Caes. 2.