Amphion

’Amjiwn. – 1. A. és Zethus, «Boeotia fehérlovú Dioscurusai« (Eurip. Phoen. 606), Antiope és Zeus viszonyából született ikrek. Anyjuk, a thebaei Asopus folyónak (Hom. Od. 11, 260), vagy más hagyomány szerint (Paus. 2, 6, 1) Nycteusnak (Hyrieus fiának) leánya, áldott állapotában Sicyonba, Eopoeus királyhoz menekült, a ki nőül is vette. Nycteus kétségbeesésében öngyilkos lett, s haldokolva öcscsére, Lycusra bizta a feladatot, hogy bosszút álljon Antiopén és férjén. Lycus Sicyont valóban elfoglalta, Epopeust megölte, s Antiopét foglya gyanánt Thebaebe hurczolta. Útközben Antiope ikreit megszülte és kitette a Cithaeron hegyén, hol pásztoremberek megtalálták és fölnevelték. Thebaeben Lycus és neje, Drice, Antiopét szigorú fogságban tartják, de lánczai egy alkalommal csodálatos módon lehullanak, s ő elmenekülve, a Cithaeron vidékén keres menedéket, hol egy kunyhóban fiai fölismerik és megboszulására szervezkednek. Thebaet megtámadván, Lycust megölik, Dircét – mint azt a rhodusi Apollonius és Tauriscus által készített híres «farnesi bika» szoborcsoportozat mutatja (61. á. A farnesi birkának [Plin. N. H. 36, 33] nevezett csoport a legnagyobb szobrászati mű, mely az ókorból fenmaradt, egyetlen darab márványból van faragva. Eredetileg Rhodusban állott, a honnan Augustus hozatta Rómába. A XVI. században Garacalla thermáiban került napvilágra, jelenleg a nápolyi muzeum dísze. A művész a legdrámaibb mozzanatot örökítette meg. A lyrával jellemzett szelídebb Amphion, kinek térdeit Dirce átkulcsolja, és testvére Zethus a legnagyobb erőfeszítéssel fékezik meg a vad bikát, mely a következő pillanatban halálra hurczolja Dircét. A háttérben Antiope áll. A jelenet helyét, a Cithaeront, jelképileg az előtérbe elhelyezett pásztor jelzi) – egy bika szarvához kötik, mely halálra vonszolja; holttestét azután egy közeli forrásba dobják, melyet Dirce nevéről neveztek el. Apollod. 3, 5, 5. A város uraiként az ikrek falakat építettek; Zethus, az erősebbik, hozta a szomszéd hegyekről a köveket, Amphion bűvös langjának hangjaira pedig a kövek egymáshoz illeszkedtek. Hom. Od. 11, 263. Hor. Ep. ad Pis. 394 sk. Ezután Zethus Thebét, Asopus leányát, vagy egy másik hagyomány szerint Aëdont (= pacsirta), Pandareus leányát vette nőül, A. pedig a szerencsétlen Niobének (l. e.) lett férje, ki csaldja elpusztulásakor öngyilkos lett, s testvérével együtt közös sirban talált Thebaeben nyugvóhelyet. Irodalom: A mythus magyarázatára vonatkozólag l. Preller: Griechische Mythologie.³ II, 31 sk. Décharme: Mythologie de la Grèce antique 573 sk. Cox: Mythologie of the Arian Nations II. 249. – 2. A boetiai Orchomenus királya. Hom. Od. 11, 283. – 3. Az epeusok egyik vezére. Hom. Il. 13, 692.