Amphitheatrum

a gladiatori küzdelmek, állathajszák s kivételesen a nauamachiák szinhelye. Az e czélra emelt ismert kőépületek között a legrégibb Pompejié, 70-ből Kr. e. Rómában csak Kr. u. 50-ben építette az elsőt fából Scribonius Curio, hasonlókép még faszerkezetű volt a Caesaré; az első kőépületet Augustus idejében 29-ben Statilius Taurus (Suet. Aug. 29) emelte, de ez a nagy tűzvész alkalmával, mely Nero uralkodása alatt Roma nagy részét elhamvasztotta, leégett s többé helyre sem állították. Nero újra ideiglenes faalkotmánynyal igyekezett a veszteséget pótolni. Vespasianus császár vetette meg végre egy Róma nagyságához méltó amphitheatrum alapját az egykori stagnum Neronis helyén. Titus fölavatta, Domitianus pedig befejezte. Ez az amphitheatrum Flavium, melynek hatalmas romjai ma a Coliseo neve alatt ismeretesek, 87.000 nézőt fogadahtott be. Nagy Constantinus idejében volt Romának még egy második amphitheatruma is, az amphitheatrum castrense, mely a város délkeleti szélén épült, olyformán, hogy körfalát a város falába bevonták.

A császári korban, midőn a nép erkölcsei annyira elvadultak, hogy az amphitheatralis látványosságok minden más játéknál népszerűbbek lettek, Róma példáját nemcsak az italiai, hanem a nagyobb provincialis városok is követték. Italiában a nevezetesebb amphitheatrumok a capuai, mely nagyságra megközelíti a colosseumot, a puteolibeli, a pompejibeli, veronai, mely utóbbi még ma is meglepő épsgében áll fönn. A tartományiak közül a legnevezetesebbek a nemaususi (Nîmes, Francziaországban) s a polai. 1888-ban felásták a carnuntumit (Bécs mellett). Magyarország területén ismeretes az aquincumi s a sarmizegethusai Daciában.

Plinius szerint Scribonius Curio úgy teremtette meg Rómában az első amphitheatrumot, hogy két tengelye körül forgatható faszinház nézőtereit egyesítette. Valószínübb azonban, hogy az amphitheatrum a circus átalakításából állott elő. A czél az volt, hogy a közönség a nézőtér (cavea) bármely pontjáról egyformán kényelmesen áttekinthesse a küzdőteret (arena). Ez csak úgy volt elérhető, ha az arenát köröskörül veszik körül az ülőhelyek. Az ellipsis azért mutatkozott előnyösnek, mert hosszabb teret nyújt a fölvonulásokra, mint a kör. A két főkapú a hossztengely vonalában az ülő helyek alatt vezetett az arenára. Hogy a közönség a vadállatok esetleges támadásaitól védve legyen, magas fal (podium) választotta el az arenát a nézőtértől. Aquincumban ezen falba voltak vágva az ajtók a vadállatok ketreczeihez: mindegyik felén 3–3. Az erena talaja nem volt mindig szilárd föld, mint Pompejiben s nálunk (Carnuntum, Aquincum, Sarmitzegethusa), hanem mély falazatokon nyugvó deszkapadlózat alkotta. E falak különös helyiségeket zártak körül, melyek a vadállatok számára a ketreczek gyanánt s mint a mai szinpadokon, a gépezetek befogadására szolgáltak, melyek segélyével a díszletek változtatását eszközölték (Roma, Capua, Puteoli). A cavea ülősorai, mint a szinházban, fokozatosan, több övre (praecinctiones) osztva, emelkedtek az arena körül a magasba. Azonkívül lépcsők, több ékalakú szakaszra (cunei) osztották. Legfölül oszlopos tornácz koszorúzta. A köznép és a nők a felsőbb ülőhelyeket foglalták el. A nézőtér fölé ponyvát (vela) húzhattak a nap sugarai ellen. Aquincumban a nézőteret állandó tető óvta meg a szél és eső támadásaival szemben. A mi a nézőtér felépítését illeti, az nem volt mindenütt oly tökéletes, mint a colosseumban. Ennek külső körfala – a praecinctióknak megfelelőleg – négy emeletre volt osztva. A három alsó övet 80–80 ívezetes nyílás szakitotta meg, a legalsóbbnak diszítésére dór, a másodiknál ión, a harmadiknál corinthusi félpillérek voltak alkalmazva. Az emeletek arkádnyílásaiban azonfelül szobrok állottak. A nézőtér ülősorai részint az arenával párhuzamosan futó falazatokon, részint keresztfalakon pihenvén, melyeket fölül boltozatok kötöttek össze, lehetséges volt, hogy a közönség a földszint megszámozott nyílásai bármelyikén lépve be, a nézőtér alatt fölvezető lépcsőkön jutott a helyére. A lépcsők kijáratai (vomitoria) a praecinctiókat elválasztó falakban voltak alkalmazva.

Mennyivel kezdetlegesebb volt a carnuntumi s aqunciumi amphitheatrumokban a nézőtér felépítése! E tekintetben mindkettő a barbár, provincialis amphitheaturm typusának tekinthető. Aquincumban az ülőpadok nem nyugodtak boltozatokon, hanem a külső körfal s az arenát körülzáró pódiumfalazat közt levő tért földtömeggel töltötték meg s ezen helyezték el a padokat. A külső körfal biztosítására kívül falpillérek, belül falsarkantyúk szolgáltak, mely utóbbiak egyuttal az ülőpadok süppedését meggátolták. Különben sem ezek, sem azok elrendezésében nincs semmi szabályosság. A közönség vagy a két főkapun át, vagy pedig a külső körfalhoz odaépített lépcsőkön érhette el helyét. Az ismertebb amphitheatrumok nagyságának megitélésére szolgáljon a következő összeállítás: