Logistai

a tisztviselők számadásának intézésével foglalkozó számvivő testületek Athenaeben. 1) Tíz személyből álló testület, melyet a tanács a saját kebeléből sorsolt ki az összes tisztviselők hivataloskodásának, s kivált pénzkezelésének prytaniánként való megvizsgálására, hogy aztán jelentésük alapján döntsön az illető tisztviselő ügyében. Az elmarasztalt tisztviselő a heliaeához felebbezhetett. Arist. pol. Ath. 48, 3. 2) Kivált az a számvevő testület, melynek a hivatalos év végeztével a lelépő tisztviselők számadásának intézésében legfontosabb szerepe volt. Az Euclides előtti időkben a feliratok 30 ilyen l. nevű számvevőt említenek (CIA I 32. V. ö. 226, 228) s rajtuk kívül az ’euJunoi nevű, segédekkel (paredroi) ellátott tisztviselőket is (CIA I 34. V. ö. Andoc. Myst. 78); Aristotelesnek az atheneai alkotmányról szóló műve szerint (Ath. pol. 54, 1. 2) ellenben a 4-ik században csak 10 l. volt, továbbá egyenkint 2–2 poredroV-szal, kiket valamennyit phylénként, sorsolás útján választottak. Kevesbítették-e vajjon Euclides után a l. számát, vagy a régi harminczas szám a három első fajta tisztviselők összes számát jelzi, el nem döntött kérdés. A testületek hatáskörére nézve is csak Aristoteles idézett művének felfedezése óta van pontosabb értesülésünk. Aristoteles idejében a hivatalos év végén minden lelépő tisztviselőnek számadást kellett a l.-hoz benyujtani az évközben kezelt közpénzekről, vagy ha nem volt állami pénz a kezelése alatt, ezt a tényt kellett bejelentenie. A l. a sunhgoroV-ok segélyével harmincz napon belül megvizsgálták a jelentéseket s úgy látszik, már ez idő alatt is bármely magánember vádat emelhetett a l. előtt. Akár találtak hibát a l. a számadásban akár nem, a tisztviselők ügyét mindenesetre a heliaea elé terjesztették, mely aztán véglegesen döntött a felmentés vagy elitélés ügyében. Ha a l. hibát találtak a számadásban, akkor (úgy látszik az sonhgoroV-ok előleges elmarasztalása alapján) a vádat is a heliaea elé terjesztették, még pedig valószinüleg épen a sumhgoroV-ok, mert maguk a l . az egész tövényszéki eljárásnak is vezetői voltak (hgemoneV), kivévén a strathgoV-ok számadását, mely alkalmával a thesmotheták voltak a pörvezetők. Magánember, mint vádló, a törvényszéki tárgyalás alatt is jelentkezhetett (Aesch. Ctes. 23. Demosth. fals. leg. 2) s a büntetés szabadon megszabható (tunhtoV) volt, kivéve a sikkasztás esetét (cloph dhmosiwn crhmatwn), mikor is az elmarasztalt tisztviselőnek az elsikkasztott összeg tízszeresét kellett megfizetnie. De a vizsgálat nemcsak a pénzkezelésre terjedt ki, hanem az egész hivataloskodásra, s így a számvevő eljárás több különféle nyilvános bűnvádi eljárásra adhatott alkalmat (grajai peri twn euJunwn). Sőt még akkor sem volt a tisztviselő teljes biztonságban, ha l.-tól vezetett számvevő eljáráson megkapta a heliaeától a szabályszerű felmentést s Aristoteles i. irata szerint épen akkor kezdődött az euJunoV-oknak sokat vitatott s legujabb időkig is bizonytalan szerepe. Ugyanis minden egyes phyle euJunoV-a a maga ’paredroV-aival a törvényszéki felmentést követő három napon át a phyle eponymusának szobra előtt tartózkodva elfogadta a már felmentett tisztviselő ellen utólagosan felmerülő vádakat, s ha jogosultaknak találta őket, a magánjogi természetű panaszokat átadta az illető phyle ügyeit kezelő községi birónak (’toiV, dicastaiV toiV cata dhmouV), a nyilvános természetűeket pedig a thesmothetáknak, a kik azután ismét a heliaea elé terjesztették az ügyet. Arist. pol. Ath. 48, 4. – Irodalom: Az Aristoteles féle irat felfedezése előtti irodalom elavult. L. most Koch E., De Atheniensium logistis etc., Zittau, 1894 és az azóta megjelent államrégiségi kézikönyvek illető szakaszait, Busolt², 225. Gilbert 1², 248 skk. Schoemann-Lipsius⁴, 437 skk., és v. ö. az EuJunai czímszót is.