Lollii

a köztársaság végső éveiben gyakorta emlegetett plebejus nemzetség, valószinüleg Samniumból. A nemesség legjelentékenyebb tagjai: – 1. Q. Loll., miután Veress társától Aproniustól sokat kellett szenvednie, ifjabbik fiát tanuként küldte Veress ellen a hires pörbe. Cic. Verr. 3, 25. – 2. M. Loll. Palicanus, Picenmból, Kr. e. 71-ben tribunus volt, de Sulla megfosztotta az állásától, ő igyekezett hivatalát visszaszerezni s ebben Pompejus támogatta. Ezen és más népszerű törekvései miatt annyira gyülölte a nemesség, hogy elütötte a consulságra való pályázástól. Cic. Err. 1, 47. 2. 41. Szónoki tehetségére nézve Sallustius (Quint. 4, 2, 2) loguax magis quam facundusnak, Cicero pedig (Brut. 62) aptior auribus imperitorumnak nevezi. – 3. M. Loll. Paullinus, Kr. e. 21-ben consul, 16-ban mint Germania helytartójának alvezérét a Rhenus melletti germán népek teljesen megverték. Tac. ann. 1, 10. Vell. Pat. 2, 97. Dio Cass. 54, 20. A 18 éves Gajus Caesarral 1-ben Augustus parancsára – mint annak mentora – Amerikába ment, de ármányos, agyafurt jelleme sok kellemetlenséget okozott. Vell. Pat. 2. 102. Talán mérgezéstől halt meg. A római történetirók (Vell. Pat. 2, 97; ellenben v. ö. Hor. od. 4, 9) kapzsiságot vetnek szemére. Horatiusszal kétségtelenül benső viszonyban állt, a mennyiben Lollius fiához két levelet is (ep. 1, 2 és 18) intézett. – 4. Unokája Lollia Faulliana, előbb Memmius Regulus felesége, azután Caliguláé, ki később eltaszította, Kr. után 49-ben Agrippina megölte. Tac. ann. 12, 22. Dio Cass. 59, 12 23. 60, 32.