Lucceji.

E plebejus nemzetségből említendők: – 1. Cicero barátja (Att. 5, 21. 13). – 2. L. Lucc., szintén Cicero barátja, kinek nem sikerült őt kibékítenie Atticusszal, mint a ki meggyőződése szerint nagyon megsértette. Noha Cicero támogatta s Caesar ajánlta, még sem sikerült elnyernie a consulságot Kr. e. 61-ben. Cic. Att. 1, 3, 3. Suet. Caes. 19. Hosszu ideig a tudományokkal foglalkozott ezután, megírta a szövetséges valamint az első polgári háború történetét, a következő idők eseményeit is meg akarta írni s erre nagyon sarkalta Cicero, a ki valószínűen anyagot is adott neki. Cic. Att. 4, 6. 9. 11. fam. 5, 12. Cicero nagyon becsülte s magasztalta igazságszerető, kifogástalan jellemét (Cael. 21). A polgári háború idején határozottan Pompejus hívének bizonyult. Ennek halála után Caesar engedelmével Romában maradhatott s továbbra is barátságban élt Ciceróval, de a Cicero sürgette művet nem végezte be. Említik azonban Catilinia elleni beszédeit. Ciceroval sokat levelezett (fam. 5, 12 skk.). – 3. Q. Lucc., bankár Rhegiumban és tanu Verres ellen. Cic. Verr. 5, 64, 165. – 4. Lucc. Albinus, Nero idejében (Kr. u. 58) Judaea helytartója, gyűlöletessé tette magát a judaebeliek zsarolása által, később valószínűen Mauretaniába helyezték át. A trón körül folytatott későbbi harczokban azt a gyanút keltette, mintha maga törne a legfőbb hatalomra, miért is Vitellius kivégeztette. Tac. hist. 2, 58 skk. Jos. b. Jud .2 ,14.