Lutatii

(Luctatii), plebejus nemzetség. – 1. C. Lut. Catulus, Kr. e. 242-ben consul, a következő évben az Aegetes szigetek mellett legyőzte és a rómiakra nézve rendkívül előnyös békére kényszerítette a carthagóiakat. Liv. 30, 44. Pol. 1, 62. – 2. Fitestvére, Q. Lut. Catulus Cerco, 241-ben consul, később censor, szerencsésen harczolt a faliscusok ellen, rendet csinált Sicilia szigetén, meghalt 236-ban. Liv. ep. 19. Pol. 1, 65. Eutr. 2, 28. – 3. C. Lut. Catulus, 220-ban harczolt felső Italiában, majd fogságba esett s abból csak 203-ben szabadult ki. Liv. 30, 19. Zonar. 8, 20. – 4. Q. Lut. Catulus, szül 152-ben, rendkívül képzett, szelid lelkületű ember. Nagy kedvét lelte abban, hogy Romát pompás épületekkel diszíthette. Cic. de or. 2, 7. 28. Plut. Mar. 23. Consul 102-ben, Aquae Sextiae mellett legyőzte a teutonokat, majd Mariusszal együtt a cimbereket 101-ben Vercellae mellett. Később Marius ellen küzdött s önkezűleg vetett véget életének 87-ben. Plut. Mar. 14, 23, 44. Cic. de or. 3, 3. Cicero dicséri kifogástalan stilusát és ékesszólásának nemes hangját (de or. 3, 29. off. 1, 133). Munkái, köztük a Cicero említette (Brut, 35, 132) de consulatu suo et de rebus gestis suis is, elvesztek. A communes historiae valószínűleg szabadosának Lut. Daphnisnak a műve. V. ö. Peter hist. Rom. fragm. 125 sk. - 5. Fia Q. Lut. Catulus Capitolinus erélyesebb, mint atyja. Cicero (Brut. 35, 62) nem dicséri ugyan szónoki tehetségét, de az előadásban és a nyelv tisztaságában atyjához hasonlított. Mint az optimata párt tagja 77-ben Pompejusszal küzdött a néppárt ellen. Plut. Pomp. 16. De később Manilius javaslata ellen foglalt állást, mert aggodalomba ejtette őt Pompejus növekvő hatalma. Cic. de imp. Pomp. 17, 51. Egyike volt Veress biráinak. Cic. Verr. 3, 90, 210. Catilina czinkostársainak a halálára szavazott. Plut. Caes. 8. Melléknevét a capitoliumi templom felavatásától kapta, mely 83-ban leégett volt. Tac. hist. 3, 72. Megh. 61-ben. – 6. Luctatius Placidus, római grammatikus Kr. u. az 5-ik vagy 6-ik században. Statius Tebasiához írt scholionokat és Plautushoz glossákat. Ez utóbbiakat kiadta Deuerling, 1875.