Manetho, Manethos

ManeJwn, ManeJwV (aegyptusi nyelven = Toth, istentől adott), Sebennytusból Aegyptusban, aegyptusi pap Thebaeben, megírta Ptolemaeus Philadelphus alatt Aegyptus mythikus ókorát és 31 dynastia történetét N. Sándorig Aiguptiaca czímű művében. Ennek töredékei megvannak második vagy harmadik kézből, Josephusnál (contra Ap.), Syncellusnál és Eusebiusnál. Adatai helyességét Herodotusszal szemben megerősítette az aegyptusi emlékek és hieroglyphicák gondosabb kutatása az újabb korban. Szent könyve (iera bibloV), melyből Tacitus és Plutarchus merítettek, valamint sok más irata teljesen elveszett. A Manethónak tulajudonított apotelesmata czímű astrologiai tartalmú költemény (kiadta Gronov, 1869 és Köchly, 1858) valószínűleg a Kr. u. 5-ik században iratott. – Irodalom: Müller, fr. hist. Graec. 2, 511. Böckh, Manetho und die Hundssternperiode (1845). Lepsius, Chronol. der Ägypter (1849). Lauth, Manetho und der Turiner Königspapyrus. Unger, Chronol. des Man. (1867). Pessl, Das chronol. System Manethos (1878). Gutschmied, De rerum Aegypt. scriptoribus, kleine Schriften 1, 35. Krall, Manetho und Diodor. Wien (1880). Floigl, Die Chronol. der Bibel, des M. und. Beross. (1880).