Manubiae

a hadi zsákmány eladásából szerzett pénz, s így különbözik a praedától, mely magát a zsákmány anyagát jelentette; sokszor azonban a m. is jelenti a zsákmányt, különösen a fővezér osztályrészét, mely rabszolgákból, barmokból és egyéb értékes tárgyakból állhatott. A görög felfogás a legrégibb idők óta az ellenség összes javait s különösen fegyverzetét a győző tulajdonának tekintette s különbséget tett a között is, hogy vajjon a már megölt (scula) vagy még élő ellenségtől (lajura) vették el; ebből a szempontból használja oly gyakran Homerus is a «véres» fegyverzsákmány (enara brotoenta) kifejezést. A közös hadi zsákmányt a hadvezér fel szokta osztani katonái közt, a legnagyobb részt természetesen ő maga kapta, katonái pedig érdemök szerint részesültek belőle; de mindenekelőtt az isteneknek szentelték egy részét, melyet a templomokban függesztettek föl vagy középületeket diszítettek vele, néha pedig, ha a zsákmány nagyobb volt, befolyt jövedelméből szobrokat vagy épületeket is készítettek. Igy pl. a perzsák felett Plataeaenél nyert fényes győzelem alkalmával a görögök a gazdag zsákmány egy tizedrészét a delphii Apollónak szentelték s ebből készült az arany tripus, mely az oltár mellett állott, másik tizedéből készítették az olympiai Zeus 10 rőf (4,6 méter) magas ércszobrát, a harmadikból Posidonnak isthmusi 7 rőf (3,2 méter) magas érczszobrát; a hadvezér, Pausanias, mindenből egy tizedrészt kapott, a többit pedig felosztották a katonák közt. Hdt. 9, 80 sk. A rómaiak a hadi zsákmány bizonyos részét a hadvezérnek adták, a többit pedig szintén a sereg közt osztották föl; az ellenségtől elvett fegyverzsákmányt spoliának nevezték.