Maximianus.

– 1. M. Aurelius Valerius Max. Herculius, Sirmiumban született, mint katona alacsony sorsból magasra emelkedett. Diocletianus 285-ben Caesarnak, később Augustusnak nevezte ki, mint ilyen Galliában leverte a bargaudákat (l. ezt), 286–296-ban többnyire a Rhenus mellett, 297-ben Africában harczolt, majd Italiába ment, hol 305-ben Diocletianus kényszerítésére lemondott méltóságáról s Lucaniába vonult vissza. Eutr. 9, 20. Aur. Vict. Caes. 39. Az 524. á. a bronzérmen mutatja a császár mellképét teljes fegyverzetben, a mint lovát vezeti, baljában a nőstény farkassal diszített pajzsát tartja; az érem fölirata: Virtus Maximiani Aug[usti]. Az 525. á. Ó Szőnyről való aranyérem után mutatja Maximianust mint Herculiust, ezzel a fölirattal: Imp[erator] C[aesar] M. Aur[elius] Val[erius] Maximianus P[ius] F[elix] Aug[ustus]. A hátsó lapon M. mint Hercules meztelenül megszólítja a földön heverő folyamistent. A császár mögött Virtus áll és megkoszorúzza. Körirata: Perennis Virtus aug[ustorum duorum]. Midőn azonban fiát Maxentiust (l. ezt) 306-ban Romában Augustusnak kiáltották ki, atyját is oda hivták s fia uralkodó társává tették. Majd Severus és Galerius Augustusok támadásának visszaverése után 307-ben a carnuntumi értekezleten újra lemondott s Galliába Constantinushoz távozott, kihez leányát férjhez adta. Innen ismét fiához ment, de nem volt maradása, visszatért Galliába, hol azalatt, míg veje a frankok ellen harczolt, újra felvette a bibort s pártot ütött ellene. Constantinus azonban kézre kerítette s 310-ben öngyilkosságra kényszerítette. Eutr. 10, 3. – 2. C. Galerius Valerius Max., Serdica tájékán született, 293-ban Diocletianus Caesarnak nevezte ki s hozzáadta leányát Valeriát. 296-ig a Dunánál működött, 296-ban a perzsák ellen, kik megverték, miért Diocletianus erősen megszégyenítette; 297-ben azonban döntő győzelmet aratott a perzsákon (erre vonatkozik az 526. á.-n látható bronzérem, körirata: Victoria Persica; alul: Sis[cia] az érem veretésének helyét jelöli). 305-ben Diocletianus lemondása után keleti Augustus lett, de a Constantinus s Maxentius föllépése által okozott nehéz helyzetnek nem tudott ura lenni. 307-ben Liciniust Augustusnak nevezte ki. Állítólag ő birta rá Diocletianust a keresztyének véres üldözésére, melyet 311-ben megszüntetett. Ugyanezen évben halt meg a Duna mellett. Eutr. 9, 24. 10, 1. 2.