Memmii

plebejus nemzetség, a melynek legkiválóbb tagjai: – 1. C. Memm., Cicero szerint (Brut. 36) Lucius nevű fitestvérével együtt «accusator acer atque acerbus» Kr. e. 111-ben néptribunus; hatalmas szónoklataival szorgalmazta a vizsgálatot a Jugurthától megvesztegetett nagyszámú előkelő római ellen, s ezáltal előkészítette a Jugurtha-féle háborút. Sall. Jug. 27. 104-ben praetorkodott. Heves ellenfele volt az optimatáknak, nevezetesen Aemilius Scaurusnak, a kit egykor nyiltan csúffá tett. V. ö. Sall. Jug. 30. Cic. de or. 2, 70, 283. Midőn 99-ben C. Servilius Glauciával a consulságra pályázott, ez őt az öszegyült nép előtt megölette, hogy versenytársától megszabaduljon. Cic. Cat. 4, 2, 4. Kortársai dicsérték szónoki képességeit. - 2. C. Memm., néptribunus Kr. e. 66-ban, praetor 58-ban (Cic. Qu. fr. 1, 2, 5. 16), mint Pompejus párthíve nagyon ellenségesen viselkedett Caesar consuli intézkedéseivel szemben. De utóbb megváltozott ez a viszony kettejük között s a régi ellenséget Caesar pártján találjuk. Azonban midőn 54-ben a consulságra pályázott, magát Caesart is megbotránkoztatta becstelen magaviseletével (Cic. Att. 4, 16); megvesztegetésért elitélték, Athenaebe, majd Mytilenébe ment, Ciceróval folyton föntartva az összeköttetést. Cic. Att. 5, 11. 6. App. b. c. 2, 24. Lucretius neki ajánlotta tanító költeményét, mert epicurusi gondolkodásmódjuk egyezett; mikor 57-ben propraetorknét Bithyniába ment, elkisérte Catullus a költő. Nem volt híjával a tudományos képzettségnek és szónoki tehetségnek. Cic. Brut. 70. – 3. C. Memm., Kr. e. 54-ben néptribunus s vádlója A. Gabiniusnak zsarolásai miatt. Cic. Qu. fr. 3, 1, 15. Ennek elitélése után Rabirius Postumus ellen lépett föl vádjával. Cic. Rab. Post. 3, 7. Cicero Sulla mostoha fiának nevei. Cic. Qu. fr. 3, 3, 2. – 4. Memm. Regulus, jelentékenyen hozzájárult a gyűlölt Sejanusnak, Tiberius császár kegyeltjének bukásához, Kr. u. 33-ban Moesia helytartója lett s Nero uralkodása alatt halt meg 61-ben. Tacitus szerint (ann. 14, 47) e császár igen nagyra becsülte, úgy hogy azon járatta eszét, hogy utódjának nevezze ki. Dio Cass. 58, 9. 13. 25. 59, 12. Tac. ann. 12, 22.