Mensa

általában az egész asztal, avagy annak csak lapja, és pedig úgy a kerek mint a négyszög alakú; ámbár, ha jelző nélkül használták, inkább négy szögletüt értettek alatta. A rómaiak e bútordarabot különböző czélokra használták és nagy fényűzést fejtettek ki az asztalokban. A legértékesebbek voltak: abaci (l. Abacus), monopodia, orbes; ezek lapja drága fából készült és elefántcsont lábon nyugodott. Az asztaloknak még következő nevezetesebb fajai voltak: 1) Mensa, vagy mensa escaria, a mely mellett ettek (Varr. l. l. 5. 118); 2) mensa tripes, közönséges három lábú fa-, de gyakran márványasztal, mely még a szegényebb családoknál is meg volt (Hor. sat. 1, 3, 13. Ov. met. 8, 662); 3) mensa vinaria, kör- vagy négyszögalakú asztal, melyre mulatság alkalmával rakták a boros edényeket (Varr. l. l. 5, 121); 4) mensa vasaria, melyre a háztartáshoz szükséges edényeket rakták; 5) mensa Delphica, márvány- vagy bronzból való háromlábú asztal, melyet szék gyanánt használtak a vagyonosabbak (Cic. Verr. 2, 4, 59. Mart. 12, 66); 6) mensa sacra, márvány-, arany- vagy ezüst-asztal, melyet a lectisternium alkalmával oltárként drága szövettel leterítve és bor-, gyümölcs- és hússal megrakva az istenek képei elé tettek (Cic. n. d. 3, 34. Verg. A. 2, 764); egy-egy ilyen asztal értéke egész vagyont képviselt, így Ciceróé körülbelül 1,000.000 sestertiust (220,000 koronát) érhetett; 7) mensa argentaria, a pénzváltók asztala, melyre a szükséges pénzt rakták; 8) mensa lanionia, a mészárosok húsvágó tőkéje; 9) a kofák és szatócsok asztala, melyre portékájukat rakták. Hor. sat. 2, 4, 37.