Meretrices

így hívták a rómaiak a kéjhölgyeket, kiket csak rendőri felügyelet mellett türtek meg Romában. Liv. 10, 31. 30, 9. Tac. ann. 2, 85. Általában rossz hírben állottak s annyi becsülésben sem részesültek, hogy a törvényszéknél tanukként szerepelhettek volna. Külsőleg abban különböztek a tisztességes nőktől, hogy csak rövid tunicában jártak és arczukat, nyakukat, vállaikat és karjaikat nem födte ruha; tanyáikat lupanarnak, lustrumnak vagy fornixnak nevezték. Idővel adót vetettek e foglalkozásra. Eredetileg csak rabszolga – vagy szabadon bocsátott nők adták magukat erre a kenyérkeresetre, későbben azonban, midőn az erkölcsök hanyatlani kezdtek, a büntetések és a szégyen daczára a szabad szülők leányai sem irtóztak e pályától. Suet. Tib. 35.