Metrodorus

MhtrodwroV. – 1. Egy híres rhapsodus, kit Plato említ. – 2. Bölcsész Chiusból, ki Democritus követője volt Kr. e. 330 körül. Cicero említi egy művét, melyet a természetről írt. Mestere volt Anaxarchusnak és Hippocratesnek. Nagy Sándor kortársa. Cic. acad. 2, 23. Diog. Laërt. 9, 56. Euseb. praep. evang. 14, 10. Élete és bölcsészete egyébként ismeretlen. – 3. Egy Epicurus-követő athenaei tudós, ki hét évvel halt meg Epicurus előtt Kr. e. 277-ben. Susemihl Lampsacusból származtatja. (Gesch. d. griech. Lit. in d. Alexandrinerzeit, Leipzig, 1891, 98–100 ll.). Cicero sűrűn említi, egybeköti Epicurusszal és együttesen gáncsolja irányukat. Így fin. 2, 28, 92: paene alter Epicurus, beatum esse describit his fere verbis: cum corpus bene constitutum sit et sit exploratum ita futurum. U. o. 30, 99. U. o. 31, 101. Tusc. 2, 6, 17. fin. 2, 3, 7. Jellemző megjegyzést találunk nat. deor. 1, 40, 113: accusat Timocratem, fratrem suum, quod dubitet omnia, quae ad beatam vitam pertineant, ventre metiri. De azért fordul elő Cicerónál egy oly idézet, mely mégis fenköltebb gondolkozást sejtet. Igy Tusc. disp. 5, 9, 7: Occupavi te fortuna atque cepi omnesque aditus tuos interclusi, ut ad me aspire non posses. E helyből kitetszik, hogy Epicurus függetlenségét Metrodorus is átértette és élete vezérelvévé tette. Diogenes Laërtius (10, 24) 12 munkáját sorolja föl, de Düning (de Metrodori Epicurei vita et scriptis, Lipsiae, 1870) még 8 más munkát is megemlít. – 4. Scepsis mysiai városból; academikus bölcsész, körülbelül 145 tájt született. Fényes tehetségével, ékesszóló nyelvezetével, az úgynevezett asianus írásmód pompájával nagy nevet szerzett magának. Szegény ifju létére Chalcedonban egy gazdag nőt vett feleségül. Innét Mithridateshez ment át, ki őt nagyra becsülte. Mithridates követségbe is küldte Tigraneshez. Ez utjában fejedelme iránt hűtlenségbe elegyedett, mi vesztét okozá Kr. e. 70-ben. A rómaiak iránt érzett erős gyűlöletéért MisorwmaioV melléknevet kapott, mint Plinius (n. h. 34, 34) megjegyzi. Kortársa volt Crassusnak. Csodálatraméltó emlékezőtehetségét említi föl Cicero (Tusc. disp. 1, 24, 59) valamint Plinius is (n. h. 28, 7). Megírta Tigranes történetét legalább két könyvben. Írt egy peri istoriaV czím alatt idézett munkát. Schol. Apoll. Rh. 4, 834. Írt a birkózás mesterségéről is, mint Athenaeusból lehet következtetni. Írásmódja szinekben gazdag. – 5. A cariai Stratoniceából. Carneades hallgatója, kiről Cicero azt állítja, hogy az ékesszólásban heves és gondolatokban bővelkedő vala (de or. 1, 11, 45). Előbb Epicurus iskoláját követte, de aztán az új Academia híve lett. Diog. Laërt. 10, 9. Cicero nem tartá megbízható tanunak, mert kiemeli, hogy Clitomachusnak inkább hisz Carneades tanainak magyarázatára nézve (acad. 2, 24, 78). Philodemus (Col. 24, 26, 35) dicsérettel említi, mi egy apostatával szemben, ki cserben hagyta Epicurus iskoláját, azt bizonyítja, hogy érdekes ember volt. Írtak róla Röper, Philol. Anz. 2, 1870 és Gomperz a jenai N. L. Z, 1875. évi folyamában, ki idézi is Apollodorusnak egy epigrammáját, mely kifejezi, hogy M. nagy tehetségének nem megfelelő szerencsében részesült. – 6. Egy festő, ki bölcsészettel is foglalkozott, Kr. e. 168-ban az athenaeiek Perseus legyőzése után L. Paullushoz küldték. Plin. n. h. 35, 11. – 7. Cicerónak egy felszabadított rabszolgája, kiről (Cic. Att. 15, 2) úgy emlékezik, mint kinek Tiro hasznát veheti. Ugyan ő képzett orvos vala. Cic. fam. 16, 20. – 8. Görög epigrammaköltő, ki földrajzi és csillagászati művet is írt. Valószínűen Nagy Constantinus idejében élt. Maradt tőle 30 arithmetikai talány epigramma formában. Ponori Thewrewk Emil Görög Anthologiabeli epgirammák czímű művében (Budapest, 1901) egyik (anth. Pal. 14, 121) epigrmmáját hű fordításban adja, megfejtéssel (139. és 220. l.).