Munatii

plebejus nemzetség, mely a Kr. előtti 2-ik század óta kezd szerepelni. Tagjai közül említendők: – 1. Sulla legatusa, ki Kr. e. 86-ban Mithridates hadvezérét Neoptolemust megverte. App. Mithr. 34. Nem egy személy ezzel az a M., kit Catilina a városból való távozása alkalmával maga helyett ott hagyott s a kinek jelentéktelen volta fölött Cicero gúnyolódik. Cic. Cat. 2, 2, 4. – 2. L. Mun. Plancus. Mozgalmas életében 4 korszakot különböztethetünk meg. Először Caesar pártján állott; mint legatusa (Kr. e. 54 óta) részt vett a gallus, a 49-iki hispaniai, a 46-iki afrikai hadjáratokban. Caes. b. g. 5, 24. 44-ben Gallia Transalpina helytartója volt s alapíottta Lugdunumot. Caesar halála után (élete 2-ik korszakában) eleinte ki akarta békiteni Brutust ellenfeleivel (Cic. fam. 10, 6), később Cicero eszközlésére a senatus pártjára állott s provinciájából Mutina felé indult; midőn azonban a város fölmentéséről értesült, az allobroxoknál megállapodott s várakozását a türelmetlen Cicero előtt katonáinak megbízhatatlanságával mentegette. Cic. fam. 10, 13. Mikos Lepidus Antoniusszal egyesült, M. visszavonult, majd D. Brutusszal egyesült, kit azonban Asinius Pollio közbenjárására nemsokára cserben hagyott s ekkor Antonius pártján kezdődik életének 3-ik korszaka. Plut. Ant. 18. App. b. c. 3, 97. Ennek kezdetén egyik testvérét (l. 6. sz.) feláldozta Antoniusnak, majd 42-ben elérte, a mi után régóta sóvárgott: consul lett, társa Lepidus volt. App. b. c. 4, 37. Vell. Pat. 2, 67. A perusiai háború után 40-ben Octavianus elől Athenaebe menekült. Ugyanezen évben Asia helytartója lett, s minthogy itt zsarolt, a parthusok elől meg megfutamodott, később Antonius Alexandriában hidegen fogadta. Actium felé menet Antoniust hiába intette, hogy Cleopatrát küldje vissza, s pártfogója vesztét előre sejtve átszökött Octavianushoz, kinek Antonius végrendelete felől fontos felfedezést tett. Plut. Ant. 58. Életének e 4-ik korszakában Kr. e. 27-ben ő indítványozta, hogy Octavianust az Augustus czímmel tüntessék ki, s bár egyéb méltóságán felül azon megtiszteltetésben is részesült, hogy Kr. e. 22-ben Paullus Aemilius Lepidusszal censori hivatalt viselt, ingatag jelleme s hirhedt magánélete miatt nem sokra becsülték s kigúnyolták. Vell. Pat. 2, 83. Plin. 7, 10, 12. Cicero elismeréssel szól beszédeiről s leveleiről. Cic. fam. 10, 3, 16. Horatius hozzá intézte egy költeményét (od. 1, 7). Három fiu-, egy leánytestvére, egy fia s egy leánya volt. – 3. L. Mun., Pompejus párthíve, ki Kr. e. 45-ben Caesarnak átadta Ategua nevű hispaniai várost, melyet előbb erősen védelmezett. Caes. b. Hisp. 19. – 4. T. Mun. Plancus Bursa, a 2. sz. alatt említettnek testvére, 52-ben Clodius megöletése után C. Sallustius Crispusszal együtt Pompejus szolgálatában működött Cicero és Milo ellen. Ennek daczára Pompejus, midőn többé nem volt rá szüksége, cserben hagyta s eltűrte, hogy Cicero vádjára elitéljék. Cic. fam. 7, 2, 2. Phil. 6, 4, 10. Caesar később visszahelyezte polgárjogai élvezetébe. A mutinai háborúban Antonius pártján harczolt s megsebesült. Cic. Phil. 10, 10, 22, 13, 2, 2. – 5. Cn. Mun. Plancus, a 2. és 4. sz. alatt említettek testvére. Mint praetor designatust Caesar Kr. előtt 44-ben megbízta a buthrotumi földkiosztás ügyével. A következő évben mint praetor Galliában vezette a bátyja (l. 2. sz.) s Lepidus közti alkudozást, később testvérénél lovassági parancsnok lett, de megbetegedvén, bátyja Romába küldte vissza. Cic. fam. 10, 15. – 6. C. Mun. Plancus, a 2. 4. 5. sz. alatt említettek testvére, ki örökbefogadás útján C. Plautius Plancus nevet nyert. Antonius testvére (1. 2. sz.) beleegyezésével proscribáltatta s megölette. Val. Max. 6, 8, 5. – 7. T. Mun., a 2. 4. 5. 6. sz. alattiak rokona, kit Cicero belátása és becsületessége miatt dicsér. Cic. fam. 10, 12. – 8. Munatia Plancina, Cn. Piso felesége (l. Calpurnii, 15). Része lett volna Germanicus állítólagos megmérgezésében (Kr. u. 19-ben), mely ügyből azonban Liviának, Tiberius anyjának közbenjárására kimenekült. Midőn 33-ban váddal fenyegették, megölte magát. Tac. ann. 2, 71. 6, 26. – 9. Mun. Rufus, az ifjabb Cato barátja. 58-ban viszályba keveredtek, de Cato nejének Marciának közbenjárására ismét kibékültek. Plut. Cat. min. 36.