Achaeus

’AcaioV . – 1. Xuthusnak és Creusának, Erechtheus lányának a fia, Hellen unokája, az achaeusok néptőrzsének ősatyja. Paus. VII, 1. Strab. VIII, 383. Genealogiája bizonytalan. Testvérei: Pelasgus és Phthius. Fiai: Archander és Architeles. Herod. II, 98. Paus. II, 6. Atticából kiindulva az argolisi és laconiai pelasgusokat meghódította, majd visszatért atyja hazájába, Thessaliába, honnan fiai Argosba mentek és Arcadia kivételével Peloponnesust elfoglalták. – 2. Eretriai A., tragikus költő, Sophocles ifjabb kortársa, a 74. olympiasban (484–481 Kr. e.) született. Euripidesszel versenyzett s 24, 30 vagy 44 drámát írt (Suidas), de csak egyszer győzött. 19 darabjának tudjuk a czímét. Leginkább kitűnt a satyrjátékban. Az alexandriai tudósok Ionnal együtt a három tragikus költő mellé sorolták. Stilusa Athenaeus (X, 451 C) szerint ékes, de itt-ott homályos. Töredékei: Nauck, trag. Graec. fragmenta² 746–759 l. V. ö. Pecz Vilmos, A görög trag. Budapest, 1889, 179 l. – 3. Syracusaeból, ki Suidas sz. 10 tragoediát irt; valószínüleg az alexandriai korból való. Egyebet nem tudunk róla. – 4. Laodicének, Seleucus Callinicus nejének az apja, a 3. században Kr. e. Vejének Antiochus Hierax ellen való háborújában hadvezérként működött. Polyaen. IV, 17. – 5. Az előbbinek unokája, Nagy Antiochusnak Laodice révén nagybátyja. Antiochus a Tauruson inneni Ázsia kormányzójává tette. Ott nagy hatalomra tevén szert, pártot ütött Antiochus ellen s királylyá tette magát. Antiochus 217-ben ellene indúlt, Sardesben két évig tartó ostrom alá fogta. Egy cretai ember csellel foglyul ejtette s Antiochus csúfosan kivégeztette. Pol. VIII, 17–23.