Necessitas

a kényszerítő szükségnek megszemélyesítése, a kiről azonban csak Horatius ad nekünk világos képet (od 1, 35, 17 skk.). Fenyegető arczkifejezéssel, vadúl (saeva), akár egy bősz poroszló halad Fortuna előtt; kezében keresztre feszítésnél használt szögek és ékek, keze ügyében olvasztott ólom és azok a csáklyahorgok, melyekkel az elhullott gladiatorokat a porondról kifelé vonszolják. A clavi trabales különben nemcsak N.-nak képezik sajátságos szerszámát, hanem az etruscus Nortiának is (l. ezt), a horgok viszont a bakónak szerszámai, de valamennyi összevissza Fortuna kezében arra szolgál, hogy az emberi sorsot velök összealkossa. Ha aztán N. érczszögeit valahová beverte, akkor nincs menekvés a félelemtől és enyészettől (od. 3, 24, 5), sőt néha N. egyértékű magával a halállal (od. 1, 3, 32: semoti prius tarda N. leti corripuit gradum), mert mióta a tüzet meglopó Prometheus bűnbe esett, Maciesszel és a Febresekkel együtt vészesen járja be a világot. Meglepő az a kép, melyet egy modern költő, a nagy Turgenyev (Költemények prózában, ford. Latkóczy Mihály, 100–101. ll.), következőképen vázol N.-ról: «Szikár csontos öreg asszony ércz módjára mozdulatlan arczvonásokkal és szoborszerű merev tekintettel nagy lépésben siet előre és sovány karjaival egyre taszigál maga előtt egy másik nőalakot» (tudnillik az erőszakot, Vis).